Századok – 1917

Tárcza - L. I.: Cserhalmi Sámuel † 525 - Loósz István: Iványi István † 526

526 TÁRCZA. Cserhalmi Sámuel f. (1858 decz. 8-1917 aug. 5.) F. évi augusztus 5-én vesztettük el Társulatunk érdemes pénztárnokát, Cserhalmi Sámuelt. 1900 június 7-ike óta látta el a pénztárnoki teendőket, az utóbbi években törődötten ugyan s számolva közeli elmúlása gondolatával, de mindvégig példás buzgósággal és nem csökkenő ügyszeretettel. Társulatunkhoz nem pusztán tisztviselői alkalmaztatása fűzte, hanem egyenes magyar lelkének ragaszkodása is hagyományainkhoz és ezeréves történetünk emlékeihez, melyek felkutatásának és ismertetésének intézményes biztosítását látta Társulatunkban. Társulatunk pártolását s érdekeinek előmozdítását ennélfogva nemcsak tudományos, hanem hazafias kötelességnek tartotta mindenkire nézve. Volt érzéke a tudományos törekvések iránt, mert hiszen eredetileg a tanári pályára készült, sőt a classica-philológiából a tanári szakvizsgálatot is letette, de a mostoha viszonyok más életpályára kényszerítették. Idealismusát azonban változatlanul megőrizte ; szeretetét megosztotta a történelem és a classica-philologia között s egyforma buzgalommal és lelkesedéssel szolgálta a Philológiai Társaság s a Magyar Történelmi Társulat érdekeit, mint azok pénztárnoka. Elégtételéül szolgálhatott nemcsak az, hogy az évvégi számadások megvizsgálására kiküldött bizottságok a legteljesebb elismeréssel állapították meg mindenkor a pénztár legpontosabb kezelését és a számadások kifogástalan rendbentartását, hanem az elnökség változatlan bizalma is, mely látta benne a Társulat anyagi ügyeinek megbízható és hűséges sáfárját. Temetése, melyen társulatunkat dr. Ányos Lajos r. tag képviselte, aug. 7-én folyt le Piliscsabán. Emlékét kegyelettel fogjuk megőrizni. Iványi István f. (1845-1917.) Iványi Istvánban a monographikus történetírás egyik rendkívüli szorgalmú és tehetséges munkását veszítette el. Negyven éven keresztül csendben és feltűnés nélkül dolgozott. Történeti búvárkodásai localis körre szorítkoztak ; de azt a területet, melyet vizsgálódása körébe vont, becsülettel és lelkiismeretesen megmunkálta. Előbb szülővárosának, Lúgosnak történetével és ezzel kapcsolatban a Temes-vidék egyes községeinek múltjával foglalkozott, később pedig, mikor Szabadkára került tanárnak, Szabadka és Bács-Bodrog vármegye története lett búvárkodásainak kimeríthetetlen tárgya. A történetíró számára úgyszólván