Századok – 1917

Tárcza - L. I.: Cserhalmi Sámuel † 525 - Loósz István: Iványi István † 526

TÁRCZA. 52 t teljesen parlagi terület volt ez. Előbb csak kedvtelésből böngészett a városi levéltár régi actái között. Egész odaadással akkor látott a munkához, a mikor Szabadka város közgyűlése a városnak a szabad királyi városok sorába való felvételének százados évfordulója alkalmából 1878 január 24-én Szabadka történetének megírására pályázatot hirdetett és Iványi Istvánt bízta meg a munka megírásával. Kevés, alig számottevő feldolgozott anyagon kívül majdnem mindenben a saját kutatásaira volt utalva. A városi, megyei, országos és a bécsi udvari levéltárak poros actáiból keltek életre Szabadka város két vaskos kötetre terjedő monographiája és közben lassankint készült másik főmunkája, В ács-Bodrog vármegye földrajzi és történelmi helynévtára öt kötetben, a mely a már eltűnt és létező bácskai községek egész hajdan korát mintegy dióhéjban foglalva nyújtja. Ezt a munkát a feldolgozás hiányai daczára anyagának rendkívül becses volta teszi hézagpótló alkotássá. E két alapvető munkáján kívül a kisebb történeti monographiák, tanulmányok és adatgyűjtemények egész sora hirdeti Iványinak lankadatlan munkakedvét és lázas tudományszomját, a mely őt a helyi írók sorából kiemelve, számára tisztes helyet biztosít történeti irodalmunkban is. Épen e folyóirat hasábjain, Szabadka történetének első kötetét ismertetve, jegyzi meg róla bírálója (S.), hogy Iványi ezen munkájának főérdeme, hogy az író eltalálja, miként kell egy város történetét úgy megírni, hogy hű képét adja egyrészt saját különleges fejlődésének, de a mellett általánosítsa a másokkal közös vonásokat és ügyesen beleilleszsze a hazai történelem keretébe.1

Majd pedig később ugyanitt a második kötetről Kőszegi S. azt jegyzi meg, hogy azt egy kifogyhatatlan, kutató szorgalommal megáldott író adja a magyar történetírás kincstárának, ki minden lépten-nyomon eredeti forrástanulmányt árul el a töretlen úton. Nem tudjuk, vájjon hibájára, vagy dicséretére mondjuk-e a szerzőnek, hogy művében szigorú történész, nagy statisztikus, csak néha kritikus s nem bölcselő és csak néha tud felmelegedni ; de viszont épen ebben van szigorú tárgyilagosságának biztosítéka.2 Iványi István egyszerű iparos szülőktől származott 1845 deczember 17-én Lúgoson. Családi nevét — Ivanpvszky — 1867-ben magyarosította Iványira. Középiskoláit Lúgoson és Temesvárott végezte. 1862-ben a piaristarendbe lépett s mint novicius Váczra került. Itt tanult meg magyarul, mert eddig 1 Századok, 1886. évf. 728. 1. 2 Századok, 1892. évf. 851. 1.