Századok – 1917

Történeti irodalom - Folyóiratszemle - Múzeumi és Könyvtári Értesítő - 516

516 TÖRTÉNETI IRODALOM. 516-Magyarország. 151. sz. P. D. : Idősb Szögyény-Marich László országbíró emlékiratai. A nemrég megjelent második kötet ismertetése. — 213., 215., 216. sz. Kacziány Géza : Duschek Ferencz árulása. Duschek Ferencz 49-iki magyar pénzügyministernek a pesti haditörvényszék előtt tett hivatalos vallomását közli fordításban az eredeti jegyzőkönyv nyomán jegyzetekkel kisérve. Múzeumi és Könyvtári Értesítő. XI. évf. 2—3. füzet. Mihalik József : Az Orsz. tanács és az orsz. főfelügyelőség hatáskörébe tartozó intézmények állami segélyezése az 1916—17. költségvetési évben. Az Országos Tanács részére az 1914—15. évi állami költségvetésben e czélra megállapított 142.000 korona segély felosztását ismerteti. — H. Mihalik Sándor : Nagyszombati ötvösmesterek a XVI—XVIII. századból czímen 42 ötvösmesterre vonatkozó adatot közöl azokból a czéhiratokból, melyeket a czéhládával együtt az Orsz. Iparművészeti Múzeumban őriznek. A czéhiratokat magukat csak hiányosan ismerteti, megjegyezvén, hogy az egyiknek elejéről 5 ív hiányzik . . .« Mivel ez a czéhszabályokat tartalmazó, a mesterekre, illetőleg legényekre vonatkozó feljegyzéseket magában foglaló, vagy az »egyéb bejegyzési könyvek« közé tartozhatik, a további kutatókra való tekintettel, helyes lett volna részletesen megnevezni, hogy : van egy könyv ilyen és ilyen, a mely ezt vagy amazt tartalmazza, van egy másik, harmadik stb. . . . mindenikről megmondván, hogy milyen, mi van benne és mi hiányzik belőle. Azt, hogy miért kellett volna így eljárni, a Századok olvasói tudják, sőt tudja bizonyára maga a czikk szerzője is ; itt tehát nem helyénvaló részletezni. A nagyszombati ötvösczéh egyébként 1590-ben, Bertalan napján alakult meg, nyolcz taggal ; virágzását a XVII. század derekán éri el. A most is meglevő czéhláda 1669-ben készült. Az összes feljegyzések magyar nyelvűek. — Iványi Béla : Eperjes középkori festői. A város a XIII. század utolsó évében nyerte privilégiumát, s a XV—XVI. századokban emeli monumentális középületeit, melyek építése a különféle iparosokat és művészeket foglalkoztatta. Szerencsére 1497-től a legújabb időkig egyfolytában megvannak a számadáskönyvek, szerző főforrásai. Ezek mellett különösen a fennmaradt jegyzőkönyvek és végrendeletek nyújtanak adatokat. A legrégebbi festőre vonatkozó leveles adat 1442-ből való, azonban ez a festő nem helybeli, hanem valószínűleg kassai volt. Az első eperjesi festő — Miklós mester — 1446-ban szerepel. Van okunk feltenni, hogy már a XV-ik században virágzott Eperjesen ez a művészeti ág, mely a zászló-, fal- és arczképfestésen kívül az üvegfestést is gyakorolta. Azonban forrásaink csak a század utolsó évtizedétől kezdve nyújtanak bővebb adatokat. Szerző a következőkről szól részletesen : Péter, Groder Albert, Jakab és Pál festőkről. Ezeken kívül még mások is működnek Eperjesen a XV. század végén s a XVI. század elején ; a helybeliek közül : Miklós és János nevei ismertek még a város levéltári anyagából, melyben nemcsak a festőkre, hanem alkotásaikra vonatkozo adatokat is találunk. A festészet virágzásának Eperjesen is véget "vetett Mohács s a kettős királyválasztás zavarai. A festők eltűnnek a városból ; van olyan, a ki felcsap katonának. Később újabb lendület mutatkozik ezen a téren is, de a régi virágzás többé vissza nem tér. —Divald Kornél : Az eperjesi háborús mükiállítás czímen a folyó év május és június hónapjaiban Eperjesen rendezett Sárosvármegyei hadiemlék- és mükiállításról emlékezik meg, alkalmat vévén egyúttal arra, hogy az ott régebben rendezett műkiállításokról is szóljon s általában arról a szerepről, melyet a város a műgyűjtés történetében elfoglal. Az első ilynemű kiállítás 1847-