Századok – 1917

Értekezések - ANGYAL DÁVID: 1848 történetéből 417

1848 TÖRTÉNETÉBŐL. 425. Nemcsak a nádorra ömlik abból az áldás, hanem kijut bőven gróf Batthyány Lajosnak is. »Gróf Batthyány« — úgymond — »súlyos felelősség terhét vette magára, midőn rávette erre a nádort.« Azok után, a mit mondottunk, kijelenthetjük, hogy a súlyos felelősség terhe a történetíróra hárul és nem Batthyányra. A felelősség annál súlyosabb, mert az. alaptalan vád a szerző képzeletében bevilágít Batthyány lelkének rejtelmeibe. »Barátai« — így szól Batthyányról szerzőnk — »dicsőítették merész és lovagias modorát, pedig Batthyány nem átallott mellékutakon is czéljára törni. így ismertük meg őt a márcziusi napokban és mikor népe uralmáért szállt síkra a szláv lázadás ellen, Innsbruckban sem riadt vissza a nem kifogástalan eszközöktől (bedenklichen Mitteln).« Ez a bevezetés valóban nem kifogástalan, tekintve a márcziusi előzményeket. Es vajon mit vétett Batthyány Innsbruckban ? Aláíratta V. Ferdinánddal a június 10-iki manifestumot Jellasics ellen. Ez rosszul esik a mi történetírónk szívének, mindamellett az aláírás jogi érvényességét maga is elismeri. Mivel azonban Ferdinánd nem tudta, hogy mit ír alá, Friedjungot nagyon érdekli az a kérdés, hogy tanácskozott-e Batthyány a manifestumról a császári ház tagjaival ? Biztosat ő sem tud mondani az Innsbruckban történtekről, de »a legnagyobb mértékben valószínűnek« hiszi, hogy Batthyány a császári család tagjainak nem szólt az aláírandó rendeletről és ha ez így történt — úgy mond — »az aláírást Batthyány kifondorkodta (erschlichen) a gyöngeelméjű császártól«. Ily súlyos szóval sérti Friedjung Batthyány emlékét, a nélkül hogy a körülményeket kellően megvizsgálta volna _ Batthyánynak azt a jogát, hogy egyenesen a királytól kérje az aláírást, a nélkül hogy bárkit is megkérdezzen, Friedjung sem meri nyiltan tagadni, hiszen a gyöngeelméjű király forma szerint elismert uralkodó volt a monarchia mind a két felében. De fondorkodásról, vagy mellékutakról még akkor sem lehet szó, ha elmellőzzük a jogi formalismus szempontjait. Horváth Mihály beszéli, hogy Batthyány kérte Ferencz Károly főherczeget Innsbruckban, »munkálna ő is közre a király parancsai iránt engedetlen bán megbüntetésére« ; de a főherczeg »tétovázott és kikerülő válaszokat adott.«1 Nincs okunk kételkedni Horváth Mihálynak ez előadásában. Batthyány 1 Magyarország Függetlenségi Harczának története. I. 253. (Genf„ 1865.)