Századok – 1917

Értekezések - ANGYAL DÁVID: 1848 történetéből 417

426 ANGYAL DÁVID. megkérdezte az uralkodóház legilletékesebb tagját, de tőle határozott választ nem kapott. Mert mint más forrásból is tudjuk, Ferencz Károly főherczeg nem mert ekkor nyíltan szembeszállni sem a bánnal, sem a magyar kormánynyal. Ez a másik forrás, a Jellasics-család iratai, melyekre Friedjung is hivatkozik és ép e hivatkozás miatt látszik megbízhatónak könyvében az innsbrucki események története. Azóta a Jellasics-család irataibői bő közlemények jelentek meg egy angol könyvben, mely Friedjung szellemében és részben tanácsai alapján van írva. E könyvből tudjuk, hogy a mikor Batthyány távozása után Jellasics Innsbruckban megjelent, a június 19-iki audientia után Ferencz Károly is fogadta a dédelgetett bánt. A főherczeg így szólt hozzá szomorúan : »nem mindig tehetem azt ez ügyben, a mit óhajtanék tenni«.1 Mivel a főherczeg így beszélt a bán előtt június 19-én, bizonyos, hogy június 10-én sem merte volna tanácsolni a felségnek, hogy tagadja meg Batthyánytól a kívánt aláírást. Ezt Batthyány nagyon jól tudta és így nem volna szabad eljárását bármily tekintetből is fondorkodásnak, vagy mellékutak keresésének jellemeznünk. Sajátságos, hogy Friedjung mikor Batthyányi minden áron sújtani akarja, oly pontot választ a támadásra, a hol Batthyány emléke meg nem sebezhető. Másrészt elkerülte figyelmét az, hogy az innsbrucki június 10-iki manifestummal kapcsolatban van egy oly tisztázatlan kérdés, melynek rossz világításba helyezésével látszólag eredményesebben próbálhatott volna szerencsét a Batthyány ellen indított vállalatában. Batthyány ugyanis, Horváth Mihály szerint, megígérte Innsbruckban az udvarnak, hogy a június 10-iki Jellasics ellen kiadott manifestumot csak akkor teszi közzé, ha Jellasics valóban nem jelenik meg Innsbruckban és ha a magyar országgyűlés már megszavazta a 40 ezer újonczot az olasz háborúra. Midőn Batthyány visszautazott Innsbruckból, Salzburgban kapta azt az értesítést, hogy a magyar ministerium czélszerűnek tartja István főherczeget megkérni a magyarhorvát viszály kiegyenlítésére. Batthyány helyeselte a tervet és kérte Esterházyt még Salzburgból, hogy terjeszsze a király elé jóváhagyás végett János főherczeg közvetítését. Ezután tovább utazott, június 1 M. Hartley : The Man who Saved Austria. London, 1912. .181 1.