Századok – 1917

Történeti irodalom - Dézsi Lajos: Báró Jósika Miklós (1794–1863.) Ism. Alszeghy Zsolt 366

,369 TÖRTÉNETI IRODALOM. mindenre kitér ; a másodikra sem gondolhatunk, mert hisz arra itt is lett volna tér, de Dézsi ez irányban nyilván nem kutatott ; volt is két nagyon használható élőmunkálat a szolgálatára : Zsigmondé és Weberé. A harmadik mozzanatnál szerzőnk a legtöbbször az eddigi értékelés közlésével elégszik meg, és ilyenféle megjegyzéssel kiséri azt : »Már Weber A. megjegyezte, hogy (a Zólyomi) inkább novella, mint regény . . . Ha a Spielhagentől legfontosabbnak tartott különbséget veszszük, t. i., hogy a novellának kész, a regénynek fejlődő jellemekkel van dolga, akkor is helyes e műfaji meghatározás.« (176. 1.) Nem is szólva arról, hogy ez a Spielhagen-féle meghatározás Jósikánál menynyire nem lehet döntő, az egészből semmi tanulságot sem merít az olvasó. Másutt a véleményeket összeegyezteti, mint a Csehek keletkezésénél, de gyakran függőben hagy, mint pl. Bajza Jenő drámájának dátumánál (362. 1. 28. j.), az Adorjánok és Jenők shakespearei motívumánál (224. 1. 14. j.) ; azt sem tudjuk, vájjon csakugyan lefordította-e George Sand regényét (256. 1.), azonos-e a Szív rejtelmei az Emlék virágai-val (261. 1.), Alter Hass vagy Altes Hatis-e a német regény (288. 1.), stb. Ezeket talán a bővebb szöveg elsimította volna, de könnyen el lehetett volna kerülni itt is a legtöbbet, ha írónk nem tartja annyira gondosan a mások ítéletét szem előtt és a hosszas tartalomgyűjteményt elhagyja, olyan hivatkozással pótolva, mint a 298. lapon, az Isten ujja kapcsán. írónknak eljárása a következő : elmondja a regény tartalmát, röviden — és rendesen a jegyzetek közt — rámutat a történeti háttérre és alapra, azután értékeli a művet. Dézsi történeti készültsége a regények történeti alapjának megbírálására lett volna a leghasznosabb : nagyon sajnálhatjuk, hogy épen ez olyan szűk térre szorult — noha még a tartalomelmondásba is változatosságot és érdekességet vitt volna ezzel. így legtöbbször a pontos jegyzetből tudjuk meg, hogy hol kell a regény hitelére vonatkozólag vizsgálódnunk. Pedig Dézsinél a történeti hűség rendkívül fontos követelmény : nemcsak abból látszik ez, hogy a novellákról csak olyankor szeret szólani, ha e szempontból valami mondanivalója van, hanem abból is, hogy még a regény mellékszemélyeinél is, még az olyanféle mozzanatokban is, mint a mellékszemélyek a családi élete szoros ragaszkodást követel. így érthető, hogy megrója Jósikát, mert »kritikailag nem rostálja meg adatait s sokszor nem az eredeti forrásokból, hanem másodkézből merít« (384. 1.) Igaz, hogy ez megint csak részletekbe vezetett volna, de a tartalmi részleteknél viszont hasznosabb és értékesebb lett volna. Dézsi — úgy látszik — a 374—94. lapok összefoglalását szerette volna kiszélesíteni, különösen az előz-Századok. 1917. VI. füzet. 24