Századok – 1917

Történeti irodalom - Dézsi Lajos: Báró Jósika Miklós (1794–1863.) Ism. Alszeghy Zsolt 366

,368 TÖRTÉNETI IRODALOM. dig gondosan corrigálja, még az olyan apróságokban is, hogy gróf Zamoyski József és nem Ádám vette el a Traun grófkisasszonyt ; a nevek írását is figyelmesen javítja, a legszigorúbb pontossággal ellenőrzi minden emlék valószínűségét. Annál feltűnőbb, hogy bizonytalanságban hagy bennünket arra nézve, milyen követ volt az erdélyi országgyűlésen, volt-e köze Jósikának akkor a közoktatási tárczához, a mikor Jókai róla így ír, stb. Ebből az áttekintésből is látható, hogy milyen minutiosus pontossággal dolgozott Dézsi e munkán ; sajnálhatjuk tehát, hogy az előszóban e sorokat kell olvasnunk : »Művem az előre megszabott terjedelem miatt a Jósika regényírói működésével nem foglalkozik olyan részletesen, a mint azt terveztem. Ha némelyek ezt hiánynak tartják, viszont olyanok is lesznek, a kik e folyóirat hagyományai által megokoltnak fogják tekinteni.« Ez a kis megjegyzés azonban nem mutatja eléggé, hogy Dézsi maga milyen álláspontot foglal el e kérdésben. Azt hiszszük, ha a Történeti Életrajzok történeti jellegét óhajtotta e két mondat kidomborítani, ezen az alapon is lehetne hiányolni a könyvet. A vállalat szempontja vagy azt követeli meg, hogy a hős történelmi nagyság legyen, vagy azt, hogy szerepe legyen történeti eseményekben, lényeges szerepe, a hogy ezt némi engedménynyel Jósikáról is el lehet mondani. De akkor ezeket a történeti eseményeket kell az életrajzírónak kidomborítania. Dézsi pedig épen arra a történeti részre fordít nagyobb gondot, a melyikben Jósikának alig volt szerepe, a franczia háborúkra, míg ellenben a 48-as mozgalmakban és az emigratióban való szerepe kissé mostohán jut térhez. Ebben nyilván az irodalomtörténet szempontja vezette a szerzőt ; ez adta meg a jogot arra is, hogy Jósikának családi viszonyára, különösen Kállay Erzsébethez való szerelmére annyi lapot fordítson, idézzen levélpassusokat, a melyekből csak mindennapi szerelmi lelkesültség tűnik elő, a miknek tehát ebből a történeti szempontból semmi értékük, míg az író megértésére némi hasznukat látjuk. Teljesen felesleges volt azonban ebből a szempontból az a sok regény- és novellakivonat, a mik könyvének jó tizedrészét betöltik. A magunk részéről csak helyeselni tudjuk, hogy ettől a merev felfogástól eltért ; viszont az kár, hogy a másik szempontnak az aesthetikai részében az ismertető jelleget juttatta túlsúlyra. Nehéz lenne feleletet adni arra a kérdésre, nehéz, különösen az életrajzi részből elénk tűnő módszert tekintve, — hogy Dézsi ezt a részletezést, ezt a teljesebbé tételt milyen irányban tervezte. Az egyes műveknél három mozzanatra tekint : elmondja létrejöttüket, szól a forrásukról és végül értékelést nyújt. Az elsőt aligha adta volna részletesebben, hiszen az életrajz lehetőleg