Századok – 1917

Értekezések - DABROWSKI JÁNOS: Czarnkowi János ügye 356

362 DABROWSKI JÁNOS. Ki volt vájjon ez a trónkövetelő ? Mazowiai Ziemowit még számításba itt nem jöhetett, és nem is halljuk sehol, hogy lépéseket tett volna ebben az irányban. Csak olyasvalakiről lehet szó, a ki az elhunyt király igen közeli rokona volt. Nyilván nem tartották ilyennek Kázmér stettini herczeget, mert csak anyja révén volt Nagy Kázmér rokona. Ez egyedül Fehér Ulászló volt gniewkowi herczeg, ekkoron dijoni szerzetes lehetett, a kinek atyját a kalisi béke okirata Nagy Kázmér legközelebbi örököseinek egyike gyanánt említi. Es Ulászló magatartása Nagy Kázmér halála után föltevésünk mellett bizonyít. A mint a király elhunytáról értesült, ott hagyta Dijont, és a pápához ment azzal a kéréssel, mentse fel a szerzetesi fogadalom alól. A pápa elutasította a kérelmet, még pedig 1371 november n-én,1 a miből azt látjuk, hogy Ulászló fáradozása arra az időre esik, a mikor Czarnkowi Jankó ügye napirenden volt. Vájjon mi késztethette erre a lépésre Ulászlót ? Czarnkowi János azt írja krónikájában, hogy Nagv Kázmér haláláról Ulászlót azonnal értesítették Lengyeiországból, hogy ez »per quosdam Polonos« történt, a kiknek Ulászló, miután tüstént fölkerekedett a pápai kúriához, meghagyta, várják meg Baselben. Visszatérte után egy részükkel Baselben, más részükkel pedig Strassburgban találkozott. E lengyelek nemcsak saját költségükön utaztak, de magát a herczeget is segítették a további út során.2 Ennyit ír Jankó, a ki e helyen rendkívül lakonikus, és egy árva szóval sem említi az emberek utazásának okát és czélját. Bővebben emlékezik meg erről Dlugosz, a ki kereken megírja, hogy »ad novandum res nonnuli ex baronibus Maioris Poloniae proclivi et regio semini Polonorum affecti, Wladislao Albo Duci Gnyewkoviensi.. . mortem Kazimiri Polonorum Regis quamprimum secuta est, litteris et nunciis significant« meghíván őt a lengyel trónra, mint az elhunyt király legközelebbi rokonát, és megígérvén támogatását az országban.3 Dlugosz szerint tehát Nagy Kázmér halála után valamelyes mozgalom készülődött Nagy-Lengyelországban, mely mozgalomnak az volt a czélja, hogy Fehér Ulászlót a trónra ültesse. Hogy Dlugosz nem téved, bizonyítja a már említett tény, hogy többen fölkeresték Ulászlót, a kik nagyobb anyagi eszközökkel rendelkeztek. Es mivel nem mágnások voltak és nagyobb vagyona egyiknek sem volt, bizonyos, hogy az 1 Balzer : Genealógia Piastów, 389. * Jankó id. mű, 662. 3 Dlugosz, III. 349.