Századok – 1917

Értekezések - DABROWSKI JÁNOS: Czarnkowi János ügye 356

CZARNKOVVI JÁNOS ÜGYE. 363 országból támogatták őket, tehát nem magánemberek gyanánt szerepeltek. Háromnak a nevét tudjuk, mert maga Jankó sorolja fel, ezek : Trlagi István, Kurniki VVyszota és Steszewi Przedpelko. Az első a Pomian-nemzetségből, a másik kettő a Lodzia-nemzetségből való. Érdekes, hogy Wyszota, az említett kurniki Miklós fivére, egészen ellentétes politikai párthoz tartozott.1

Egyikük sem származott a gniewkovvi herczegségből : Fehér Űlászló egykori örökségéből ; mind a három Nagy-Lengyelországból, a királyi tartományból való. Tehát nem azért keresték fel Fehér Ulászlót, hogy egykori herczegsége trónjára hívják, hanem, hogy Nagy-Lengyelország nevében meghívják a lengyel trónra, mint Nagy Kázmér király örökösét. Kik tartottak velük Nagy-Lengyelországban, azaz helyesebben : kik álltak mögöttük, csak sejteni lehet, de adatok hiányában biztosan nem tudjuk. Mi volt az oka annak, hogy Fehér Ulászló trónra juttatásának kísérlete nem terjedt túl a tervezgetésen, és maga Ulászló is, Lengyelországban szerencsét sem próbálva, miért ment a magyar udvarhoz szerény folyamodó gyanánt ? Kétségtelen, hogy ennek oka Nagy Lajos gyors és energikus cselekvése volt, követvén a kis-lengyelek, az úgynevezett »krakóipárt« tanácsait. Feltűnő, hogy Nagy Lajos mennyire sietett a koronázással, és mily hamar utazott Nagy-Lengyelországba, a minek az volt a czélja, hogy uralkodását ebben a legveszedelmesebb országrészben megszilárdítsa. Maga Jankó írja, hogy a király sietve megkoronáztatta magát Krakóban, »ne ex mora dilationis aliqua nocumenta evenirent«. Ebből kitűnik, hogy az udvarnak és tanácsadóinak jó értesülései voltak, mi van készülőben Nagy-Lengyelországban, és természetesen elébe igyekeztek vágni az eseményeknek. Maga Fehér Ulászló, a mikor látta, hogy mi történt, és a mikor arról értesült, hogy Nagy-Lengyelországban több helyen igen szívesen fogadták Nagy Lajost, elejtette az eredeti tervet és megkísérelte, hátha visszaszerezhetné legalább egykori lierczegségét ifjabb Erzsébet királyné segedelmével, a ki jóindulattal volt hozzá, mert anyja a Piasztok ugyanazon ágából származott. Budára ment, a magyar udvarba, a hol ugyan nem épen szívesen fogadták, de kereken nem utasították vissza kívánságát, mert nem akarták ingerelni, hanem azt tanácsolták neki, várja meg, mig a dispensatiót a pápától megkapja. Tudjuk, hogy nem kapta meg, talán épen a 1 Wittyg : Nieznana szlachta, 311. — Halecki : Ród Lodziów, Mies, herald. VI. 75.