Századok – 1917

Értekezések - HÓMAN BÁLINT: Szent István görög oklevele - 99

SZENT ISTVÁN GÖRÖG OKLEVELE. 135. falu és földjei, megemlítése után — teljesen logikusan gondolkozva — szakították meg, közbevetett mondatban részletezvén ezt az első adományt. Először a kolostorhoz közel — Veszprémtől kb. 13 kilométerre — levő Szárberény (ma Vörösberény) falut, a veszprémi falvak legjelentősebbikét, említik 48 háznépével és 6 balatoni halászcsaládjával. Másodikul — a veszprémmegyei kevésbé jelentős falvakat későbbre hagyva — a törzsbirtokot, Szántót, sorolják fel 30 háznépével s kiemelik, hogy ez a falu a Duna mentén van. Itt azonban zavarba jött az író, illetve dictáló. Tudta, hogy e 30 családon kívül Szántón még 20 családot kapott a kolostor az egyház felszentelése alkalmából ; tudta, hogy Szántón lakik a 12 dunai halász és a szántói (később sziget -fői) rév 7 révésze is ; tudta, hogy a szántai vásár vámját és a révjövedelmet is a kolostor kapta ; tudta, hogy Szent-Háromság szigete is Szántó tartozéka és valószínűleg azt is, hogy a 60 lovas nagyobb része és a hét iparos közül is egy-kettő Szántón lakik. Mindezeket az adományokat ő tervszerint összefüggő sorozatban — az első adomány, a kilencz falu folytatásaképen — akarta felsorolni. A részletezés írása közben kétsége támadt, nem volna-e helyesebb a szántói részletbe foglalni mindazt, a mi Szántóhoz tartozik ? Ez azonban nem volt lehetséges, mert a szántói részlet a ÓTTsp S3T1V sic -öv Aouvaßiv mellékmondattal már be volt fejezve s viszont az sem látszott észszerűnek, hogy a 60 lovasszolga és 7 iparos közül a Szántón lakókat a többitől elkülönítve említsék. Tudva már most, hogy a csekély lakosságú többi falvak népének számszerű felsorolása amúgy sem lényeges, ez szándékában sem volt, úgy segített a dolgon, hogy — a részletező felsorolást megszakítva — az összes szántói és nem szántói népeket és más adományokat itt a szántói részlet után sorolta fel, de nem annak részeként, hanem az első adománynak folytatásaképen. Nehogy valakinek kétsége támadjon a 12 halász szántói volta iránt, — elvégre balatoniak is lehettek volna, mint a szárberényi halászok — kiemeli, hogy ezek dunai halászok. Az összes adományokat ekkép felsorolva, új jegyzékét adja mind a kilencz falu nevének. Most azonban már nem fontosságuk sorrendjében, hanem szigorú földrajzi sorban. Veszprémből kiindulva, az attól délkeletre levő balatonmenti Szárberényt, Mámát, Sándort, Kenesét és Csittényt, innét kelet felé haladva a Duna bal partján levő Szántót, majd délnyugatra indulva a baranyai Sarlóst, innét ismét északnyugatra fordulva a veszprémmegyei Padragot, végül az ettől észak-