Századok – 1917
Értekezések - HÓMAN BÁLINT: Szent István görög oklevele - 99
134 HÓMAN BÁLINT. kosok népei telepedtek az apáczák népei közé s 1109-ben ezek birtoklását jogosnak ismerték el. A kizárólagosan birt négy falu mellett is azért volt szükség iro9-ben az önkényes telepítés vagy letelepedés elleni nyomatékos tilalomra, mert a gyér lakosság mellett ez könnyen megtörténhetett volna. Szántó különös jelentőségét bizonyítja az is, hogy a XIII. század végén hamisított OP. írója csak a szántói birtok pontos határjárását adja. A többi falunál ez fölöslegesnek látszott.1 Ezeket a későbbi -— XII. és XIII. századi — forrásokból ismert tényeket leszögezve, minden nehézség nélkül megértjük a görög oklevél írójának elj árását és megmagyarázhatjuk a második felsorolás megszakításában rejlő látszólagos zavart. Az egész zavart az okozta, hogy az oklevél írója nem előre meggondolt szöveggel, nem fogalmazványnyal ült az oklevél leírásához, hanem — mint ez a középkorban szokásos volt — legalább is az adományozó részben, élőszó, dictálás titán dolgozott. Erre vall a magyar nevek hangtanilag tökéletes alakja, a mit az oklevél nyelvéből kitűnői eg görög vagy görög kulturából hozzánk került 2 idegen író csakis élőszóbeli előadás után érhetett el. Erre vallanak az egyébként kifogástalan vulgaris nyelven írt oklevélben az adományok felsorolása közben elkövetett nyelvi botláspk — az említett két nominativus és a irdv-s; -à &vo|j.aia-nak, Czebétől szicíliai formulákkal megoldhatónak vélt botlása (52—53. 1.), — valamint a TÓ helyett írt ro6-(xoû-)k sorozata is. Fel' kell ezért tennünk, hogy az adományok felsorolása nem előre jól átgondolt és kidolgozott, hanem az oklevél görög írója és magyar diet ál ója által az oklevél írása közben spontán megállapított szöveg. Legfeljebb egy, az adományokat felsoroló rövid jegyzék állt a dictáló személy rendelkezésére.3 Ha már most a zavar keletkezését akarjuk megállapítani, az író és dictáló gondolkozásába kell magunkat beleélnünk. Az adományok felsorolását a főadomány, a kilencz 1 V. ö. Hómun. id. m. 8. és 11. lap. * V. ö. erről Czebe megjegyzéseit. (104. 1.) * Ily jegyzék létezésére vall egy latinos szó s a magyar nevek b hangjának ß-val jelölése (ßso-napi-ni]*; > bestia ; Zoqapßpoev > Berény ; ßeaEpda > Beszprém ; oo^ßurcou > ? szombat), a mit Czebe f>az író előtt lebegő latinbetűs írásképek«-nek tulajdonít. (V. ö. Hóman id. m. 4. és 10. 1.) — Nem tartom azonban azt sem lehetetlennek, hogy az író e szavaknál is dictálás után dolgozott, mert a mikor zavarba jött, a dictáló bizonyára felvilágosította az illető szó latin írásmódjáról.