Századok – 1917
Értekezések - HÓMAN BÁLINT: Szent István görög oklevele - 99
124 HÓMAN BÁLINT. E tények megállapítása különös jelentőséget nyer a döntő szerep által, mit e phrasis vélt siciliai eredetének Czebe az ő bizonyításában juttatott. Ezek alapján — a körülményeket alaposan mérlegelve — vissza kell utasítanunk mindazt, a mi az állítólagos ellentmondáson és az említett phrasis siciliai-délitáliai eredetén alapszik.1 A második ellentmondást Czebe a oiSio|it é£ouaíav (= szabadságot, jogot vagy engedelmet adok) és az dvîu TrpoTtriÇsux; ttjç rfiO'j[i.éyqç xaí тш àSeXcpdStuv окиу_&г]тш (= а fejedelemasszony és a nővérek rendelete nélkül űzzék ki) kifejezésekben látja. Nem érti, mikép kaphat a monostor szabadságot (vagy miként ő fordítja : »szabad rendelkezési jogot«) arra, hogy apátnője és az apáczák »rendelete nélkül« űzzék el a monostor fennhatóságát el nem ismerő népeket. Pedig e rendelkezés nagyon is érthető. Szent István alapítványát örök időkre tette s biztosítani akarta, hogy a monostor mindenkori lakói élvezzék az általa adományozott birtokok jövedelmét és népeik munkáját. Idők folyamán könynyen előállhatott az az eset, hogy valamelyik fejedelemasszony és apáczái — akár kényszerből, akár pillanatnyi előnyök ellenében, esetleg családi érdekből, akár tisztára hanyagságból vagy jólelkűségből — szemet húnynak a monostor birtokán élő népek függetlenségi vagy mások elidegenítési törekvései felett.2 Erre az eshetőségre számítva intézkedett a király bölcs előrelátással úgy, hogy az ellenszegülő 1 Hogy ezeknek a tényeknek megállapítása mily rendkívül fontos, azt Czebe következő végconclusiója bizonyítja : »Ha ezen kifejezésnek Dél-Itáliában a XII. sz. első felében divata van s ha ez élőbbről és máshonnan olyan, egyenesen népszerű alkalmazásban nem ismert, mint itt és ekkor ; ha továbbá a MP-ban, bár nem pontosan ugyanazon helyen és szerkezetben, de megközelítően mégis olyanféleképen, mindenesetre ugy fordul elő, hogy felvételét oklevélbeli minta követésének kell betudnunk : akkor az oklevél ezen helye e tények öszszes következményeit viselni tartozik ; akkor ez a kifejezés délitáliai gyakorlat ismerete alapján, csak a XII. sz. elején, a renovatio alkalmával, az újramásoláskor kerülhetett be, tehát új toldalék, a mely a MP eredetijében nem állott.« A három feltétel közül azonban Czebe csak az elsőre adott érvényes feleletet. A másodiknak bizonyításával — a keleti görög vulgaris nyelvre egyáltalán nem terjeszkedvén ki — adósunk maradt s a jelek szerint adósunk is fog maradni. A harmadiknak, a kifejezés okleveles mintán való alapulásának bizonyítását pedig a fentiekben — úgy vélem végérvényesen — megezáfoltuk. Nem marad tehát más hátra, mint a hármas feltételből levont conclusiónak a phrasis XII. századi siciliai eredetének teljes elvetése. a Női zárdánál sokkal könnyebb volt ily esetet elgondolni, mint a jogokat és kiváltságokat különös gonddal oltalmazó férfiszerzetnél.
