Századok – 1917

Értekezések - HÓMAN BÁLINT: Szent István görög oklevele - 99

SZENT ISTVÁN GÖRÖG OKLEVELE. 125. alattvalókat az apáczák rendelete nélkül is — mint ma mondanók — hivatalból kell üldözni. Ez által kötelességévé tette a királyi tisztviselőknek s mindenekelőtt — a sanctio­ban is említett — utódainak, hogy a kolostor birtokait mindenkivel, még tulajdon apátnőjével és apáczáival szem­ben is megvédelmezzék. Nem szabad tehát a 8t8o>jii èÇoûoiav-t sem megfoszta­nunk jelentőségétől, hogy egy nem létező ellentmondást ki­küszöböljünk. VI. A dispositio adományozó része ellen Czebének több ki­fogása van, a melyek szerinte a szerkezet teljes zavarosságát, a latin átíró levél kétségtelen hatását bizonyítják. A nyelvi kifogások egyike az oklevél 8—11. sorában előforduló tizen­egy той szereplésére (27—32. 1.), másikuk a kolostornak adott szolgák SíStojxi ige vonzatába tartozó acc.-os felso­rolása közé ékelt két nominativusra vonatkozik. (50—51., 85. 1.) E két nehezen érthető nyelvi kisiklás már Gyomlay -nak sok fejtörést okozott s bár a tizenegy той közül nyolcz­nak sikerült kielégítő magyarázatot adnia, a kérdést meg­oldani nem tudta.1 Czebe (27—31.1. és 53.1. 5. jegyzet) az egykorú vulgaris görögből jól ismert 0—и hangcserén alapuló той—той—TÓ egyez­tetéssel kifogástalanul megfejtette a talányt s egyben arra is rámutatott, hogy a zavart a magyar szavak tövégi magán­hangzói okozták (ТОЙ ILDXOOVÍXOÜ). Valóban А той, TÓ helyett csak a 8—11. sor tíz magyar helyneve és a közéjük ékelt vvjaív előtt áll. Az oklevél egyéb részeiben a TÓ használata — még magyar helynevek előtt is — szabályos. Nem fogad­hatjuk azonban el Czebe további következtetéseit, a mely­ben az о—и cserét az író siciliai dialektusára is vissza­vezeti. Egyrészt, mint fentebb a nyelvi sajátságokról szólva kiemeltük, épen Czebétől tudjuk (32. 1.), hogy ez a hang­csere »az újgörög dialektológiában alapvető fontosságú jelen­ség, jóval а X. század előttről ismert már«, tehát nem tekinthető speciális, XII. századi siciliai sajátságnak. Másrészt ha а той (той) a magyar szóvégi -n hatása alatt Íratott, belőle az író dialektusára aligha szabad következ-1 Ki kell emelnem, hogy ha — a minek akadálya nincs — az utolsó nyolc той-t illetőleg Gyomlay kielégítő magyarázatát (v. ö. erról Czebe : 29. 1.), azt t. i., hogy ezek a той-к a yiupúuv-hoz igazod­nak, elfogadnék, akkor az egész zavar a xai sí; -ой IïwXosvtxou . . . toi vrjeív részletre reducálódik.

Next

/
Thumbnails
Contents