Századok – 1917

Tárcza - Thallóczy Lajos emlékének megörökítése 342

képezi halálának pillanatában az ő kezdettől végig egységes pályáját. A magyar politika, a magyar történelem útja évszázadok óta Bécsen visz keresztül. A földrajzi helyzet s a mohácsi végzet rendelte így. Sok, hazája szerető magyar hűségesen behódolt e végzetnek. Ö is ez úton képzelte és munkálta hazája nagyságát. Mint történetvizsgáló elevenen látta és átérezte ezt a nagyságot, az Árpádoknak, Nagy Lajosnak és a Hunyadiaknak egykori dicső, a magyar haza szűkebb határain is messze túlterjedő imperiumában. Változott viszonyok között, ennek a régi magyar imperiumnak eszméjét akarta szolgálni, a nagy czélhoz mérve kicsiny emberi erővel, de nagy magyar érzéssel és hűséggel. Bécsbe ment, de nem hogy magyarságából kivetkőzzék, hanem hogy hazája nagyságát szolgálja, a magyarság látókörét szélesítse, erejét gyarapítsa, befolyását növelje. Meggyőződése volt, hogy történelmünk mai folyásának emez évszázadok óta változott viszonyai között minél több magyarnak, minél több tehetséges magyarnak kell hazáját Bécsben és a Balkánon szolgálnia, hűséges őrállásban, érdekeink képviseletében s jóravaló alkotásokkal. Bécsi lakása is ezt a nagy gondolatot szolgálta. Az ő kifogyhatatlan jósága,'2

az ő nagyi bölcsesége, találékonysága, türelme és fáradhatatlansága kellett ahhoz, hogy e helyen kis eszközökkel nagy dolgot műveljen, magyar czélokat kitűzzön és megvalósítson, hűségre és összetartásra neveljen. A vonzásnak különös törvényei nyilvánultak itt meg s a főtörvény az ő egyéniségének gyakran különös, de mindenki által elfogadott vonzása volt. Oh a földi élet oly szegény ilyenekben, oh, hogy