Századok – 1916

Történeti irodalom - Kohut; Adolph: Bismarcks Beziehungen zu Ungarn und zu ungarischen Saatsmännern. Ism. Gárdonyi Albert 665

történeti irodalom. 66l A vár politikai szerepének méltatása az első részben sikerült legjobban, a mikor királyi vár, az ispánság középpontja. A szaktudósra ugyan nem új, a mit ott Bal a várszerkezetről elmond, de jó összefoglalás a közönségnek, hogy a kor viszonyaiba beleképzelje magát. Nehezebb volt a feladat, a mióta Szepesvár magánvárrá lett. A Szapolyaiak, Thurzók és Csákyak kezén bizony a vár politikai jelentősége már háttérbe szorul, s ha történetét nem tarkítaná az ostromok sora, nem volna az egyéb, birtokváltozások puszta sorozatánál. A kötethez mellékelve van Hradszky Bélának a várról felvett alaprajza, két felvétel a Stephanie-féle reconstructióról és hat a romokról. A szép kiállításért a Szepesmegyei Történelmi Társulatot illeti az elismerés. —r. Kohut, Adolph : Bismarcks Beziehungen zu Ungarn und zu ungarischen Staatsmännern. Berlin, 1915. 89 201 1. A virágzó Bismarck-irodalom egyik tetszetős hajtása e könyv, a mely nem fáradságos kutatás és mélyreható gondolkozás eredménye, hanem a nagyközönségnek szánt alkalmi kiadvány, a mely egyenesen hatásra van számítva. Meghitt jeleneteket s nyilatkozatokat tár fel a nagy német államférfiú életéből, a melyek Magyarországgal s magyar államférfiakkal kapcsolatosak, hangulatkeltésre kétségtelenül megfelelők, messzebb menő következtetésekre azonban nem alkalmasak. Bismarck politikai pályájáról ma még alig lehet végleges ítéletet mondani, mert alkotásainak életrevalóságáról a lefolyt idő rövidsége miatt nem győződhettünk meg. A könyv egyik fogyatkozása épen azért az a feltétlen hódolat, melylyel Bismarck politikai hivatása iránt viseltetik. Megközelíthetetlen egyéniségként állítja oda kortársaival s pályatársaival szemben s ezek között szerepelteti államférfiaink közül Károlyi Alajost és Andrássy Gyulát. Bismarck legfőbb politikai czélját a porosz vezetés alatt álló egységes Németország megteremtése képezte, a mit politikai éleselméjével s vas akaratával sikerült keresztülvinnie. Ezzel a németséget világhatalmi tényezővé emelte, az Ausztriában maradt németség helyzetét azonban erősen problematikussá tette, a mint azt Ausztria legújabbkori politikai története is igazolja. Az 1879. évi osztrák-német-szövetség jóvátette a hibát s a most folyó világháború van hivatva eldönteni, hogy ez a szövetség elég erős-e az Ausztria meggyöngítésével felidézett szláv veszedelem leküzdésére. Ilyen szemmel nézve a kanczellár politikai pályáját, termé' szetes, hogy túlzottnak fog feltűnni az a jellemrajz, a melyet Kohut könyvének hatása alatt róla alkotnunk kell.