Századok – 1916

Történeti irodalom - Kohut; Adolph: Bismarcks Beziehungen zu Ungarn und zu ungarischen Saatsmännern. Ism. Gárdonyi Albert 665

666 történeti irodalom. 63I Bismarck gyakorlati politikus volt s nyilatkozatait poli tikai czéljai irányították. Ezek a politikai czélok a körülmények szerint változtak, nyilatkozataiból tehát messzemenő következtetéseket levonni nem szabad. 1849-ben még harczra kész a magyar forradalmárokkal szemben, 1862-ben már közeledik hozzájuk s 1866-ban egyenesen összeköttetésbe lép velük. Magyarország s a magyarság rokonszenvesek lehettek előtte, de politikai állásfoglalását nem ez a rokonszenv irányította, a mint Kohut elhitetni törekszik, hanem a német, illetőleg a porosz politika. Ez utóbbi és nem a magyarok iránti rokonszenv indította azon nyilatkozatra, hogy a monarchia súlypontját Budára kell áttenni. Magyarország politikai önállását nem fenyegette veszedelemmel a német szövetségből kizárt Ausztria s így nem kellett attól tartani, hogy a magyar politika elő fogja segíteni Ausztria nyugati törekvéseit. Ez politikailag teljesen logikus gondolkozás volt, a melyhez semmi magyar rokonszenvre nem volt szükség, ez a tanács a legjobb esetben önzésből fakadt. Károlyi Alajossal szemben túlzottan emeli ki a Bismarck politikai fölényét, mert kettejük között inkább az volt a különbség, hogy Bismarck akaratereje nagyobb volt. Bismarck különben Kohutnál nagyobbra becsülte Károlyi Alajost, mert egyenesen Bismarck kívánságára lett később berlini nagykövetté. Eszterházy Móriczot már joggal helyezi Bismarck mögé, mert túlkonservativ gondolkozása megbénította politikai éleslátását. Andrássy Gyula beállítását sem mondhatjuk egészen sikerültnek, mert véleményünk szerint Andrássy ismerte fel Bismarck osztrákellenes politikájának veszedelmes következményeit s az 1879. évi osztrák-német-szövetség gondolata tőle származik. Néhány nagyon gyönge fejezet is van a munkában, a mely még keretnek sem megfelelő, mert az egész értékét erősen csökkenti. Ilyen a kissingeni czigányhangverseny leírása, a mely riportszerűen hat. Ha vázlatosak is az első fejezetek s elfogultak is a jellemzések, mégis tiszteletet parancsol a szerepeltetett egyéniségek történelmi nagysága. Végül azonban olyan személyiségeket is szerepeltet könyvében Kohut, a kik igazán semmit sem mondanak és mondhatnak. Ismételjük tehát azt, a mit ismertetésünk kezdetén mondottunk : mint alkalmi kiadvány a nagy tömegekre kétségtelenül kedvezően hathat e könyv, mert képei színesek s leírásai elevenek, a komolyságnak, alaposságnak és részrehajlatlanságnak azonban híjával van. Gárdonyi Albert.