Századok – 1916

Történeti irodalom - Thallóczy; Ludwig v.: Johann Christian Engel und seine Korrespondenz 1770–1814. Ism. Patek Ferencz 658

658 történeti irodalom. 63I volt, kit a történelmen kívül főleg a philosophia, a neveléstan érdekeltek, s a kiben volt némi költői hajlandóság is ; legbecsesebbek kétségkívül didaktikai munkálatai ; tanügyi tervezetét rendtársai a gyakorlati életbe is átvitték. Bennünket mindamellett történetírói működése érdekel első sorban. Nyomtatásban csak egy műve jelent meg 1750-ben : Specimen rationis in historicis institutionibus susceptae czímen, melyben eszméket keresett a történelemben s a magasabb szempontok szerint való előadás- és felfogásmódra hívja fel a figyelmet. A História politica Regni Hungáriáé etc. czímű műve II. József számára készült. Nyomtatásban sohasem jelent meg, de másolatban el volt terjedve. A mű, mely hat korszakra felosztva, Mária Terézia koráig terjed, legrészletesebben a hún-avar korszakkal foglalkozik ; egyébként — legalább is a szerzőtől adott tartalmi ismertetés alapján — a Bajtay koráig szokásos tárgyalási módszer és felfogás uralkodik a Históriában is. Oka ennek bizonyára az, hogy Bajtay határozottan megszabott tanterv alapján készítette történelmi összefoglaló munkáját, melyben kizárólag csak a tények ismertetésére s nem a pragmatismusra volt szabad szorítkoznia. Miskolczy könyve, mely főleg Erdélynek kevéssé ismert korszakára, a XVIII. századra vonatkozólag tartalmaz becses új adatokat, figyelemreméltó terméke történetírásunknak. —ch —e Thallóczy, Ludwig ν. : Johann Christian von Engel und seine Korrespondenz 1770—1814. Zur hundertsten Wiederkehr seines Todestages. München und Leipzig, Duncker & Humblot. 1915. 8°. 130 1. Engel arczképével. Azt hiszszük, senki sem volt hivatottabb arra, hogy Engel halálának százéves évfordulóján a magyar történettudomány nevében lerójja a kegyelet adóját az új magyar történetírás ez egyik megalapítójával szemben, mint épen Thallóczy Lajos. A sok tekintetben közös irányú tudományos érdeklődés, mely az életrajzírót hősével összefűzi, s az épen ebből folyó megértés, a melylyel Engel eléggé ma sem becsült munkásságának eredményeit méltatja, tudománytörténeti szempontból teszi értékessé az Engelről adott képet. A szeretet pedig, a melyet ez elődje iránt láthatólag érez, képessé teszi, hogy elsimítson Engel arczképén néhány vonást, a melyek nem hatnának épen kellemesen. Nem érthető részrehajlásról van itt szó, de megértetésről. Mikor a leveleket olvassuk, néha bizony némi idegenkedéssel állunk meg Engel valamely ténye, eljárásmódja előtt. Thallóczy azonban,