Századok – 1916

Történeti irodalom - Miskolczy István: Bajtay J. Antal. Ism. –ch. –e. 655

657 történeti irodalom. 63I alkalmasint beszélli. Sőt az komornyik uraknak is tanulni köll, úgyannyira, hogy József koronás fejedelem udvarában maholnap senki se lészen, az ki az magyar szót ne tudja.« Egy másik levele szerint ő terelte Van Swieten figyelmét a magyar irodalomra, s Van Swieten »Cato példájára nekifeküdt a magyar nyelvnek, hogy Károly főherczeggel beszélgethessen és rövid idő alatt annyira előrehaladt, hogy könnyen tud beszélni és könyveket értelmezni, miként a minap magam meggyőződtem«. Azt kétségtelennek kell tartanunk, hogy Bajtaynak II. Józsefre közvetlen hatása alig volt ; nem engedte ezt az idő rövidsége mellett Bajtay hatáskörének szükreszabott volta sem. Mária Terézia Bajtay érdemeit az erdélyi püspökséggel jutalmazta 1760 október 5-én. Kineveztetését csakhamar bárói rangra emelése és titkos tanácsossága követte. Bajtay tizenkét évig volt Erdély püspöke ; ez az idő azonban életének legnehezebb korszaka volt. Erdély katholikussága kezdettől fogva bizalmatlanul fogadta a bécsi udvar jelöltjét s bizalmatlanságukat Bajtay sohasem tudta eloszlatni ; az erdélyi aristokratia becsülését magas közjogi állása és nemesi származása daczára sem tudta megszerezni, mely benne idegent és az udvar készséges eszközét látta. Erdély hét főbűne, a négy vallás és három nemzet hagyományos torzsalkodásai és versengései közt a jelentékeny politikai hatáskörrel felruházott erdélyi püspök gyakran volt ellentétes érdekek ütközőpontja, s így nem csoda, hogy a különben is beteges Bajtay kezdettől fogva szabadulni óhajtott tövises méltóságától. Szerző Erdély XVIII. századi belső viszonyairól, a róm. katholikusok politikai helyzetéről és műveltségi állapotáról, a felekezeti harczokról, Mária Terézia katholizáló törekvéseiről, főként az unitárius, görög nem egyesült és anabaptista egyházakat illetőleg, az adóügyről s a - hadszervezet átalakítására irányuló kísérletekről, s ezekben Buccow, utóbb Bruckenthal szerepéről, majd a XVIII. századi erdélyi házasságügyről s ezzel kapcsolatosan néhány botrányos válóperről s végül az iskoláztatásról igen tanulságos és elevenen megírt fejezetekben számol be s a politikai és egyházi élet említett vonatkozásaiban Bajtay szerepét rokonszenvvel ugyan, de tárgyilagosságra való törekvéssel, kellően kidomborítja. Bajtay 1771-ben tudatta a királynéval a püspökségről való lemondási szándékát ; Mária Terézia teljesítette ebbeli kérését, mire Bajtay 1773 januárius elsején elhagyta Gyulafehérvárat, hogy pozsonyi prépostságában pihenje ki erdélyi püspökségének fáradalmait. Útközben azonban 1773 januárius 15-én elhalt. Szerző befejezésül megállapítani igyekszik Bajtay irodalmi és tudományos működésének értékét. Bajtay sokoldalú ember Századok. 1916. IX—X. füzet. 42