Századok – 1916

Történeti irodalom - Miskolczy István: Bajtay J. Antal. Ism. –ch. –e. 655

656 történeti irodalom. 63I dalmat is tett. Ekkor vette fel atyja iránt való tiszteletből az Antal nevet. 1736-ban a rend Rómába küldte tanulmányainak folytatására ; két év múlva a mathematika és physika tanára lett a Collegium Nazarenumban, 1741—44-ig pedig a híres Barberinikönyvtár kezelője s az ifjú Barberini herczeg nevelője. A her,czeg nevelésének befejezése után Párisba indult hosszabb időre, főleg irodalmi ismereteinek mélyítése végett, de az^örökösödési háború miatt néhány hónap múlva már elhagyta a franczia fővárost s Amsterdamba ment. Itt is, Berlinben is, hol Barclay gróf néven szintén huzamosabb ideig tartózkodott, feltűnt széleskörű ismereteivel. Amsterdamban az államtitkári méltóságot ajánlották fel neki, Berlinben pedig Nagy Frigyes mindenáron udvarában akarta tartani, s a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott róla, midőn Berlint elhagyta. 1747-től fogva a rend pesti intézetének élén állott, de már 1750-től Bécsben tanít a Liechtenstein-akadémián, mint a történelem és régiségtan tanára, majd Pécsre került theologiai tanárnak. 1754-ben rendfőnökké választották s ugyanekkor Mária Terézia Bécsbe rendelte a trónörökös egyik tanítójául. Bécsben első feladata volt József főherczeg számára magyar történelmet" írni. »Nem akármilyen történelmet kell írnom — írta 1754 aug. 20-án egyik rendtársának, — hanem olyant, mely a legüdvösebb tanácsokkal és intelmekkel lássa el a fejedelmet az állam és a nép kormányzásában. Ez pedig a lehető legnehezebb feladat. Honfitársaink jelleme, sőt maguk a törvények, az előjogok és szokásaink az uralkodók törekvéseivel szerfelett ellenkeznek.« Annyira kétségtelennek tartotta az udvar szellemével való összeütközését, hogy rendfőnöki állását is megtartotta arra az esetre, ha Bécsből távozni volna kénytelen. Ez az eset nem következett be. Bajtay éveken át csak magyar történetének megírásán dolgozott s csupán 1759-ben került a sor ugyanannak előadására, de ez a tanítás szerzőnk szerint néhány hónap alatt be is fejeződött. Ennél a résznél bővebb tudósításokat szerettünk volna, valószínű azonban, hogy adatok egyáltalában nem állottak a szorgalmas szerző rendelkezésére. Pedig Bajtay, mint buzgó levélíró, bizonyára értékes megfigyeléseket írhatott fejedelmi növendékéről s általában az udvari életről ; erre következtethetünk a szerzőtől kivonatosan közölt néhány levélből is. Az egyikben pl. arról értesít, hogy a bécsi udvarban erősen terjed a magyar nyelv tanulása. »Az fejedelmek szorgalmatosan tanulják az magyar nyelvet, — írta 1751 február 3-ról, — főképen Károly kis herczeg, a ki már