Századok – 1916
Történeti irodalom - Takáts Sándor: Rajzok a török világból. I–II. köt. Ism. Srs. 650
651 TÖRTÉNETI IRODALOM. 63I küzdelemtől előidézett nagy szellemi föllendülésről, iskolaügyről, irodalmi viszonyokról. Védi a szegény török deákokat, tyatókat, kiket az igaz hittől elszakadt ebeknek neveztek, de ők tették a magyar nyelvet a diplomatia nyelvévé, ők voltak a magyartörök irodalom lelkes munkásai, a magyar nyelv kiváló mesterei. Sokban kapcsolatos azzal, a mit itt elmond, az I. kötet utolsó czikke, mely a török-magyar énekesek és muzsikások sorsával foglalkozik. Az énekesek a szegény deákságból kerültek ki első sorban. Majd a hegedűs, énekes czigányokat, lantos, tárogatósipos, hegedűs zenészeket ismerteti, kiknél féltőbb marha nem igen volt a végeken, s a használt hangszereket részletezi. Folytatólag ismét valami, a szellemi kulturához tartozó fejezetet várnánk, ámde a budai basák emlékezetét kapjuk. Dicséri a török józan gazdasági politikáját, falutelepítő munkásságát, azt az érdemet, melyet a hasznos növények, állatok telepítésével, az iparágak meghonosításával szerzett. A budai basák minden nemzeti mozgalmat támogattak, mely Bécs ellen irányult, a nemzeti viselet, a nemzeti nyelv épen nem talált üldözőre bennök. Valláspolitikájok türelmes ; Musztafa még prédikátort is szerez jobbágyainak. A vitézséget, lovagias erényeket megbecsülték, az országot megszerették. A kereskedelem védelme, az utak biztonsága, a vásárok őrzése, a hitel biztosítása, az árusok, tőzsérek (marhakereskedők) érdekeinek megóvása egyaránt gondja a budai basáknak. Nemcsak nem pusztították az országot, hanem hangoztatták : Mi azt akarnánk, falvak, városok épülnének. Csak a 16 éves háború szakasztotta végét a török alkotásoknak, meg a szabad hajdúk, szabad huszárok, fizetetlen végbeliek, kik szakadatlanul a hódoltságban portyáztak. A török és magyar raboskodás már a budai basákkal kapcsolatban is szóba került s dicsérte őket, hogy, ellentétben a mieinkkel, kik sokat kegyetlenkedtek a török rabokkal, egy ujjal sem bántották a fogságukba került magyarokat. A raboskodásnak, rabfogásnak főoka : a rab pénzt ér, minél előkelőbb, annál többet. Ez a gondolkodás kölcsönös. Sok-sok érdekes dolog kerül szóba a császár rabjairól, a foglyok számáról, a rabváltásról, a hitlevélre, koldulólevéllel kieresztett rabokról, a melléj ök adott postáról. Itt általánosságban is kimondja, a mit a basákról említett : a mieink kínozták, csonkították a rabokat, a török nem. A mi panasz ez ellen fölmerül, vagy nem hiszi, vagy azt mondja, hogy csak a töröktől Íratott, diktált ijesztő levelekben van, hogy több váltságot kapjanak. De hát mikor a török oszlophoz köttette a rabját s oroszlánt eresztett rá ? S hogy lehet, hogy a sarcza megszerzésére kibocsátott rab, sarcza nélkül nem mervén visszatérni, megmérgezte magát, ha a török nem kegyetlenkedett ?
