Századok – 1916

Történeti irodalom - Pálóczi Edgar: Báró Tóth Ferencz a Dardanellák megerősítője. Ism. Lukinich Imre 645

649 TÖRTÉNETI IRODALOM. 63I modernizálása által a fejlődés alapjait e téren is lerakta. Működésének egy emléke napjainkra is fennmaradt : a zöld török hadilobogó, melyet a porta az ő tanácsára választott hadilobogóul hadihajói számára. Az új szultánban, I. Abdul Hamidban már nem volt meg az érzék az újítások szükségessége iránt ; az apró kellemetlenségek lassanként Tóth kedvét is elvették s ezért midőn értésére esett, hogy sógorát, gr. Vergennest XVI. Lajos külügyminiszterévé tette, elhatározta a Francziaországba való visszatérést. Ez 1776 tavaszán meg is történt. Francziaországban új tér nyilt tehetsége érvényesítésére. XVI. Lajos gr. Vergennes javaslatára már 1776 deczemberében reáruházta a levantei és berberiai franczia kereskedelmi kikötők felett való főfelügyeletet, hogy közvetlen tapasztalatok alapján szerzendő korszerű reformjavaslatai által a franczia gyarmat-és kereskedelmi politikának irányelveket adhasson. Ezen megbízatásának következménye 1777 május 2-tól 1778 júliusáig tartó tengeri útja, mely alatt megfordult Kréta szigetén, Egyptomban, hol működésének legfontosabb mozzanata a kairói franczia főkonzulátusnak Alexandriába való áthelyezése, továbbá Syriában, Cyprus, Rhodus szigetén s a téli hónapokban Smyrnában ; itt dolgozta fel szemleútjának eddigi eredményeit is. Útját 1778 tavaszán, Salonikit érintve, Tunis megtekintésével fejezte be. Párisba visszatérve egyelőre visszavonult a politikai élettől s 1778-tól 1784-ig emlékiratainak kiadásán dolgozott. 1785 körül Douai várának parancsnoka lett, mint tábornagy (1781 óta) ; itt érte őt a forradalom is, mely a Francziaországból való menekülésre kényszerítette. Tóth egyelőre Svájczban húzódott meg ; itt ismerkedett meg gr. Batthyány Tódorral, a XVIII. század legkiválóbb magyar nemzetgazdáinak egyikével, kinek összeköttetései révén sikerült — nem minden nehézség nélkül ugyan — kieszközölni az amnestiát a bujdosó kuruczivadéknak. így jutott el a teljesen vagyontalanná lett br. Tóth Tarcsára 1793 tavaszán, abban reménykedve, hogy tudásával és tapasztalataival még nagy hasznára lehet barátjának és hazájának. Ugyanezen év őszén (1793 szept. 24) azonban már elhúnyt ; hamvai a tárcsái temetőben pihennek. Palóczi behatóan tárgyalja br. Tóth irodalmi jelentőségét is. Valószínűnek tartja, hogy Mikes Kelemen leveleskönyvét br. Tóth mentette meg s tanulmányozta át elsőnek ; szerző szerint Mikes nagybecsű naplóinak hatása alatt született meg lelkében Memoires-jainak gondolata. Ε Memoires-ok 1784-ben jelentek meg először Amsterdamban : »Mémoires du Baron de Tott sur les Turcs et les Tartares« czímen négy kötetben ; öt év alatt tíz kiadást értek s négy nyelvre fordították le azokat. Művét az egy-