Századok – 1916

Történeti irodalom - Pálóczi Edgar: Báró Tóth Ferencz a Dardanellák megerősítője. Ism. Lukinich Imre 645

648 TÖRTÉNETI IRODALOM. 63I hogy az orosz flotta támadása ezúttal is kudarczczal végződött. Az ellenséges flotta eltávozása után Tóth a földrajzi viszonyok mérlegelése alapján a szükséges új ütegek helyét kijelölvén, azonnal megkezdte a munkálatokat. Az ütegek kiépítése azonban lassan haladt, de mikor elkészült, a szultán védelmükre 30.000 főből álló sereget összpontosított a Dardanelláknál. A sereget Tóth osztotta el az európai és az ázsiai partok védelmére ; s volt gondja arra, hogy harczszerü gyakorlatokkal meggyőzze a bizalmatlan török katonaságot a védőművek ellenállóképességéről. Nem kerülte el figyelmét azonfelül az enosi öböl megerősítésének szüksége sem, melyet 1771 elején, Konstantinápolyba való visszatérte után az ő javaslatára a szultán haladéktalanul el is rendelt. A Dardanellák védelme közben nyilvánvalóvá lett Tóth előtt, hogy a török hadakat újabban ért vereségek közvetlen oka a török haderő hiányos felszerelése és szervezetlensége. Különösen tüzérségük volt elavult, úgy hogy egyáltalában nem versenyezhetett a gyorstüzelő ágyúkkal rendelkező orosz tüzérséggel ; jellemző e tekintetben, hogy a török ágyúk megtöltése félnapig is eltartott. A hiányokra Tóth nem késett a szultán figyelmét felhívni, ki most már nem akarván félrendszabályokkal megelégedni, Tóthnak a török hadsereg gyökeres átszervezésére megbízást adott. így indult meg 1771-től fogva a rendszeres munka, melynek során Tóth a török tüzérséget a gyorstüzelésre megtanította ; utászosztagokat szervezett, melyeket a könnyen kezelhető pontonokkal való bánásmódra kioktatott ; felállíttatta az első konstantinápolyi ágyúöntődét, hol mozsarakat és bombákat is készíttetett ; új tüzértestületet szervezett »szüratsi« név alatt, melyet albán mintájú egyenruhával látott el ; a gyalogságot szuronynyal szereltette fel ; behozta a várta intézményét, katonáival rendszeres gyakorlatokat tartatott, sőt gondja volt a zsold pontos kifizetésére is. Mindezek mellett teljesen újraépíttette személyes felügyelete mellett a Bosporus érődéit, melyek egyikét róla »magyar vár«-nak nevezik még manapság is a törökök. A rövid idő alatt elért nagy eredmények arra bírták a szultánt, hogy Tóthra bízza a trónörökös nevelésének irányítását. A Tóth személye iránt való bizalomnak tulajdonítható az is, hogy magáévá tette az 1773 óta brigadérossá lett Tóth azon gondolatát is, hogy a szuezi földszoros átvágásával összeköttetést létesítsen a Földközi- és a Vörös-tenger közt. A szultán váratlan halála (1773 dec. 24.) azonban megakadályozta a terv megvalósulását s ezzel a török tengerészet fejlesztése is megakadt, jóllehet Tóth a szakszerű elméleti és gyakorlati oktatás, a hajóépítés