Századok – 1916

Történeti irodalom - Takáts Sándor l. Basák alatt.

TÖRTÉNETI IRODALOM. 63I szeretnők hinni, hogy számításuk nem volt hiábavaló, a mint hogy nagy mulasztás is lenne íróinktól, ha a XVI. századi nyelv e legközvetlenebb forrásaihoz való leszállásra nem használnák fel az alkalmat. Buda urai, mielőtt a Magyarország fölötti gondviselésre elküldettek, már sok országot megismert, fortélyos emberek voltak. Sajnos, adataink nem kalauzolnak el bennünket egész odáig, a hol a főhivatalokat osztogatták s így bajos eldöntenünk az érdemet vagy a hibát, a melynek következéseképen a budai basaság díszes állása kijárt vagy elvétetett. Sokszor megdöbbentően váratlanul váltják fel egymást a nagyságos basák, s néha a »császár madzaga«, a mint a megfojtásukra küldött selyemzsinórt nevezték, az egyedüli értékmérője a szolgálatnak, a melylyel a nagyurak működését Sztambulban méltányolták. Az alatt az idő alatt, a meddig kötetünk adatai érnek, tehát nem egészen harminczhét esztendő alatt, tizenhatszor cserélt urat a budai basaság. Kötetünk ebből tizenháromról számol be a levelek bekezdő soraiban ; s mivel közülük egyesek két ízben is kormányozták a basaságot, ez a tizenhárom változás tíz különféle természetű, nevelkedésű és felfogású embernek felel meg. Ennyivel kellett a harminczhét év alatt a magyar védelmi politika vezetőinek megismerkedni, eszük járását kitanulni, kivetett cseleik elől ügyesen elsiklani. Midőn a basák idejöttek, kész helyzet állott előttük, melynek characteristicuma az engesztelhetetlen harcz volt ; ők, a katonák, számolva a katonai élet jövő kilátásainak minden bizonytalanságával, mélyebb változtatásokra kevéssé gondoltak ; de az adott viszonyok mentül nagyobb mérvű kihasználása majdnem mindegyiknek el nem tévesztett gyakorlatává vált. Helyzetük irigyelt volta, felelősséges állása megkövetelte, hogy sok szemmel nézzenek, ha a körülvevő intrika áldozataivá lenni nem akartak. Hatalmuk lényege változatos czímeikben jut kifejezésre. Nem volt könnyű e czímeknek a kellő tartalmat megadni ! Ε czímek mutatják, hogy császári szolgák voltak első sorban és legfőképen a keleti ember igaz felfogása szerint, rabjai a szultáni akaratnak, melyre közvetlenül csekély irányító hatásuk volt. Fer hát basa igen világosan fejezte ezt ki egy Ungnád Dáviddal folytatott vitájában. Ungnád figyelmezteti a basát a tiszte folytán rá háramló kötelességeire, melyeket be kell tartania. Ferhát elkapja a szót és mintha azt mondaná, • ogy ő jól ismeri a maga kötelességét, ezt mondja : a hatalmas császár kezében vagyon az ország, jó kedvében egyszer egy rabjának is, másiknak is egy ország szögletit adja, ki gondját viselje ; minekünk jó kedvéből azonképen adta ezt, hogy itt gondviselők legyünk . . .Ferhát a maga tisztének esendő voltát.