Századok – 1916

Történeti irodalom - Takáts Sándor l. Basák alatt.

638 TÖRTÉNETI IRODALOM. 63I ha szándékosan alkalmazott szerénységgel is, elég helyesen jelölte meg. De nemcsak a szolgai viszony mutatkozik czímükből, mert másfelől korlátlan urai is tudtak lenni az alájuk rendelteknek. Eleinte a budai basaság nem tartozott a legnagyobb tisztségek közé, de jelentősége fokozatosan emelkedett, sőt később külön tanácsot, divánt is kapott maga mellé a basa, a mely méltóságát még jobban emelte. Mindamellett már a legelső basák is nagy figyelemmel vigyáztak arra, hogy hivataluk méltóságos volta kifejezésre jusson ; nem hajlandók mindenkivel szóba állani ; csak a haditanács egyik-másik tagját és a magyar országos főkapitányokat tartják méltóknak, hogy velük tárgyalásba bocsátkozzanak ; kiváló vitéznek kellett annak lennie, a ki budai basától levelet kapott ; még olyan "urakkal is, mint Ernő fő herczeg udvarmestere, éreztették, hogy csak habozva ereszkednek levélváltásba. Éles stíluskülönbséget vehetünk pl. észre Musztafa basa levelén, mikor Balassa Jánosnak ír, vagy ha Trautsont, a haditanács tagját, vagy Rubert tiszteli meg. Közbenjáró szerepükre nagy gonddal ügyeltek és ha ez a szerep valamelyik bécsi követ hibás lépése következtében a portán nem domborodik ki kellőképen, a basák azonnal utána látnak, hogy a sérelem megismétlődését a jövőre kizárják. Meg nem szűnnek figyelmeztetni a tanácsosokat, hogy a végeket illető minden sérelemmel őket keressék fel. így Musztafa is erre biztatja Trautsont, ígérve neki, hogy nála minden sérelemre megtalálja a rá való orvosságot, de különben is — így érvel — azért állították őt erre a tisztségre, hogy parancsolni tudjon az alatta álló basáknak, bégeknek — s egy jól szánt czélzással egészítve ki a sort és emelve a maga jelentőségét —, János Zsigmondnak, a kivel az udvar ekkor, 1667-ben már több év óta ellenségeskedésben állott. Mint általánosan jellemzőt kell megállapítanunk e levelekben a zord hangot, mit a tartalom színez komorrá ; a kötetet nagy részben panaszok, vádak, álérvelések és mentegetődzések, nem ritkán haragos kitörések töltik ki. Két halálos érdekellentét elháríthatatlan összeütközésének hangos csapásai ezek. Ismeretes, hogy a török Magyarország urának tekintette magát és mint sajátjából törekedett az országból a hasznot kivonni ; nagy területekről űzetett el a magyarság, melybe sehogy sem tudott belenyugodni. Az általános felfogást juttatta kifejezésre Rudolfnak egy a basa előtt hangoztatott azon érve, hogy kinek-kinek joga van az atyjától, anyjától és rokonságától reá szállott földhöz és annak bírásától a kriály egy alattvalóját sem tilthatja el; ezt a feleletet arra a panaszra kapta a basa, hogy a végbeliek a török hűbéreseket háborgatják. Ez az érvelés visszásnak tűnhetett