Századok – 1916

Történeti irodalom - Thallóczy Lajos és Horváth Sándor: Jajcza (bánság; vár és város) története 1450–1527. Ism. Szentpétery Imre 630

TÖRTÉNETI IRODALOM. 63I Mátyás most sem érhetett el. Nyugati szövetségesei nemhogy őt segítették volna, hanem inkább, mint Nápoly, tőle vártak segítséget ; ez volt a sikertelenség főoka. A király keleti politikájának azt a fonalát (— Thallóczy szavai —), melyet uralkodása kezdete óta font, a nyugati olló vágta el, mindig akkor, a mikor kedvezően alakultak a viszonyok. Jajcza, illetőleg Bosznia sorsában fordulatot volt hivatva okozni az a megállapodás, melyre Magyarország főurai Mátyás halála után léptek Corvin Jánossal, Budán, 1490 június 17-én, melyhez II. Ulászló megválasztása után, július 31-én, Farkashidán kiállított oklevelében szintén hozzájárult. Ε szerint az esetre, ha Corvin János nem választatnék magyar királylyá, Bosznia királyává válaszszák s hirdessék őt. Ha ez a megállapodás valóra válik, a délvidéki viszonyok fejlődése más irányt vehetett volna. De a dologból, legalább ilyen formában, semmi sem lett. Corvin János elállt a bosnyák királyi czímtől s megmaradt Szlavónia herczegének, hogy már 1495-ben erről is lemondjon s a horvát bánsággal érje be. A farkashidai egyezménynek egyéb következményei mellett mégis megmaradt az a fontos eredménye, mint erre Thallóczy nagyon helyesen mutat rá, hogy a »szlavóniai regnum«-ban el volt vetve a mai Horvátország csirája és az ethnographiai fogalom helyett közjogi alapot nyert. Jajcza sorsa Mátyás halála óta örökös nyomorgás, melynek szülőoka a pénztelenség. Batthyányi Boldizsár 1493-iki leltára mutatja, hogy a vár mily szegényesen volt felszerelve. Egész őrsége 5—600 emberre tehető. Csoda, hogy az 1493 óta úgyszólván szünetlenül folyó portyázások közepett megállhat. Tudta a dolgok állapotát mindenki, a király és tanácsadói is, de legföljebb szigorú, végrehajtásra azonban nem kerülő törvények hozásából állott segítségük. Érezték Jajcza fontosságát, s ezért egyesek, így a zágrábi püspök és a király is tetemes összegeket biztosítottak a vár jókarba hozására, de mindez elégtelen volt. Hogy 1500 körül Jajcza ily körülmények között is fenn tudta magát tartani, annak magyarázatát Thallóczy egyrészt abban látja, hogy a török beérte a szerzett határokkal s egyelőre nem akart tovább hatolni, másrészt Kanizsay Lászlónak, a kemény, végbeli harczosnak horvát bánná lételében. Nagyobb jelentőségű események nincsenek ebből az időből, de vannak érdekes episodok, a melyek jól megvilágítják az állapotokat. Ilyen a Jajcza részére gyűjtött élelmiszereknek az Iszkender basa fia által ostromolt várba juttatása Tárczay János által. Jajcza sorsának vázolása II. Ulászló uralkodásának második felében ismét alkalmat nyújt a szerzőnek a közállapotok pompás rajzához. A középpont mindig Jajcza, de a szerző pillán-