Századok – 1916

Történeti irodalom - Thallóczy Lajos és Horváth Sándor: Jajcza (bánság; vár és város) története 1450–1527. Ism. Szentpétery Imre 630

634 TÖRTÉNETI IRODALOM. 63I tása innen nagy szemhatár fölött uralkodik. Találóan állapítja meg, hogy a nemzet gyökere még ekkor is ép, de a társadalmi, gazdasági és politikai forrongás a két ország uralta Jagelló Ulászló gyönge egyénisége alatt épen akkor, vagy azért állott elő, mert Mátyás halálával az európai politikának az a tényezője tünt el, a kinek akarata volt. Csak természetes tehát, hogy a másodrendű akaratok harcza állott be. Fontos változást okozhatott volna a délvidéki viszonyokban a cambraii liga megalakulása, melynek czélja Velencze földközi uralmának megtörése volt. Ezzel alkalom kínálkozott Magyarországnak Dalmáczia visszaszerzésére. A szándék erre megvolt ; maga Miksa császár is emlegeti spanyol követe számára adott utasításaiban. De a nagyszabású tervezgetésből persze semmi sem lett, és szomorú illustratioja e nagy tervek korában a tényleges állapotoknak a délvidék, nevezetesen Jajcza ellátása ügyében ekkoriban folyó huzavona, mikor az újonnan kinevezett bán nem megy Jajczába, mert nem fizetnek neki, s a kincstartó tehetetlen, mert nincs miből fizetnie. Jajcza annyira jut (1513), hogy élelemmel egyáltalán nincs ellátva s az őrség ott akarja hagyni, nehogy éhen haljon. Beriszló Péter veszprémi püspök és horvát bán megpróbálta a jajczai viszonyok megjavítását, de kevés sikerrel. Pedig mindenki, maga a pápa is tudta, hogy Jajcza elvesztése mily csapást jelentene az egész kereszténységre. Ezért Jajczára mégis csak nagyobb gondot fordítottak, mint Nándorfehérvárra. Ez magyarázza, hogy Jajcza erősebb lévén, a támadás a másik irányban történt, s így Jajcza túlélte a mohácsi vészt. 1516 után sorban jönnek az országgyűlési határozatok Jajcza érdekében, de a jó törvények eredménye mindannyiszor roppant szegényes volt. Jajcza mégis tovább tengődik, szinte csudaképen, míg Nándorfehérvár 1521-ben elesik. Nándorfehérvár eleste után a külföldi segítség szorgos keresése és főleg a német birodalmi segítségért folyó tárgyalás mutatja, hogy a helyzet komolysága mennyire fenyegetővé vált. A birodalmi gyűlés részletesen tájékoztatván magát a dolgok állásáról, csak halogatta a segélyadást, főleg azért, mert — szomorú dolog ! — ismerte a magyar belviszályokat, tehát első sorban ezeknek megszűntét kívánta. Végre 1522 végén 4000 főnyi segélycsapat kiállítását határozták el, s az ígéretnek is meglett az a hatása, hogy Jajcza, bár 1522 ben is már ostromot állott, egyelőre a magyar király kezén maradt. Igaz, hogy nagyon nyomorúságos állapotban. A budai udvar áldozatkészségében nem volt hiány, de a rendszer volt hibás és ezért képtelenek voltak segíteni. Jajcza őrsége és lakossága valósággal nyomorban volt. Pedig a