Századok – 1916

Történeti irodalom - Thallóczy Lajos és Horváth Sándor: Jajcza (bánság; vár és város) története 1450–1527. Ism. Szentpétery Imre 630

TÖRTÉNETI IRODALOM. 63I korán felismerte Bosznia jelentőségét, az úgyszólván dynasticus traditióból folyt nála : maga is balkáni vérből való, de »idealista magyarrá« vált, a ki a balkáni viszonyokba s a kiszámíthatatlan balkáni uralkodók lelkébe mélyen belelátott. Saját tapasztalataiból is sokat okulhatott. Tamás király fia, István a magyar királylyal történt megállapodása ellenére már 1459-ben török kézre juttatta Szendrőt, másfelől meg a katholikus hit elfogadásával és a bogumilok üldözésével tüntetve, a pápát akarta Mátyás ellen kijátszani, és koronát kért a pápától. Mátyás, nehogy a pápával kerüljön összeütközésbe, kénytelen elfojtani bosszúságát, s bár jól látja, hogy Magyarország érdekei veszélyeztetve vannak, föltételesen megígéri, hogy Boszniát megsegíti a török ellen. Itt kezdődik a küzdelem a magyar és a török hatalom között Bosznia bírásáért. A szultán 1463-ban rajtaüt Bosznián, Tomasevics István királyt elfogatja és István fejével lakol kettős hűtlenségeért. A bosnyák erősségek elesnek, köztük Jajcza is, de a szultán egyelőre nem tarthatja meg Boszniát, mert Mátyás hadai elől ki kell onnan vonulnia. A hadjárat gerincze Jajcza ostroma, melynek előadása — támogatva modern katonai szakértők szakszerű megfigyeléseivel — mintaszerű. A felvonulás és az ostrom a rendelkezésre álló helyszíni adatok gondos mérlegelése alapján plasztikusan bontakozik ki előttünk, s a mellékelt vázlatok, reconstruálva az ostrom képét, még inkább fokozzák a szemléletességet. A hadjárat eredménye Jajcza elfoglalása és Boszniának a magyar királysághoz csatolása volt. De megtartása nehéz feladat : Jajcza 1464-ben újra ostromot áll, de most a török részéről. Mátyás felmentő hadjárata, bár Jajcza megmarad, eléggé mutatja, hogy milyen nehéz küzdelem várakozik reá. De — úgymond — míg erejéből tart, nem hagyja abba a küzdelmet ; inkább érje az ellenség haragja, mint megvetése. De a külügyi viszonyok mindinkább eltérítik Mátyás politikáját az eredeti iránytól. Ezeknek a viszonyoknak megvilágítása igen nehéz a kapcsolatok bonyolult volta és az adatok fogyatékossága miatt. Thallóczy meglepő világossággal szól Mátyásnak remélhető európai szövetségeihez, Velenczéhez, a pápához, Nápolyhoz való viszonyáról s a balkáni kérdésnek lassú háttérbe szorulásáról. Üjlaki bosnyák királysága sem azt jelenti, hogy Mátyás ezzel az ügynek új fontosságot kívánt tulajdonítani, hanem csupán a nagyravágyó főurat akarta ezzel magához hajlítani. A 70-es évek története a délvidéken a határok védelmében merül ki, jelentős események nélkül. Csak Mátyás 1480-iki hadjárata teszi Boszniát újra európai jelentőségű események színterévé. Részlet sikerekben ez a hadjárat is gazdag, de döntő eredményt