Századok – 1916

Értekezések - GÁRDONYI ALBERT: Buda város közigazgatása és közgazdasági viszonyai a XVII. század végén - 585

652 GÁRDONYI ALBERT. mesterek legényeit s lehetetlenné teszik megélhetésüket. Sőt megrovást kap a tanács a kormányzóságtól, a miért rendeletének nem engedelmeskedett haladéktalanul. Nagyobb vitát támasztott a vargaczéh a tabáni papucskészítők ügyében is, a kik a pesti vargáktól fiókczéhnyitási jogot szereztek, a mit a kormányzóság is megerősített, a tanács azonban a budai vargák közbelépésére nem volt hajlandó elismerni. A tanács 1699 szeptember 14-ikén kelt előterjesztésében azzal indokolta a fiókczéh elismerésének megtagadását, mert nem polgárok s mesterségüket minden rácz érti. Kifogásolja továbbá azt is, hogy a bőrt maguk készítik ki, a mi a tímárok mesterségébe vág. Különösen azonban a pesti vargák eljárását teszik kritika tárgyává, hogy a budai területre illetéktelenül kiterjesztették joghatóságukat. A kormányzóság kitart a ráczok mellett, a budai mesterek pedig úgy szereznek elégtételt maguknak, hogy erőszakkal megakadályozzák a ráczokat mesterségük folytatásában. A kormányzóság erélyes rendeletére azonban feladja a tanács a további ellenállást s 1700 január 13-ikán kelt rendeletével visszaadatja a ráczoknak szerszámaikat és megkezdett munkáikat. A vitának az 1700 február 10-ikén kelt királyi resolutio vet véget, a mely megszünteti a fiókczéheket, elrendeli azonban, hogy a ráczokat vegyék be a budai vargaczéhbe. 1701 június 21-ikén jelenti Bösinger Farkas tanácsnok, hogy az egyezség megtörtént, a budai vargák befogadták a ráczokat a czéhbe, kötelezték azonban őket, hogy a befogadásért 140 frtot fizessenek. Munkabérek és élelmiszerárak. A kamarai kormányzóság gondosan ügyelt arra, hogy a munkabérek túlmagasra ne szökjenek. Különösen két szakmára terjesztette ki a figyelmét, t. i. az építőmunkásokra és a szőlőmívesekre. Az építőmunkások bérviszonyainak szabályozását az tette szükségessé, hogy a letelepedett lakosság csupán az esetben volt a rombadőlt házak átépítésére hajlandó, ha méltányos áron jutott a munkához. A munkások meg tudták, hogy munkáskezekre nagy szükség van, s ehhez mérten emelték igényeiket. A szőlőmívesek bérviszonyainak szabályozását ismét az tette szükségessé, hogy a szőlőmívelés volt a városi polgárságnak legjobb jövedelmi forrása s az üzemköltségek túlzott emelkedése e jövedelmi forrást is veszedelemmel fenyegette. Már az 1691 július 16-iki kormányzósági rendelet kimondotta, hogy a napszámosok 4 garasnál többet nem követelhetnek s a szabály ellen vétő munkások és munkaadók egyaránt