Századok – 1916
Értekezések - GÁRDONYI ALBERT: Buda város közigazgatása és közgazdasági viszonyai a XVII. század végén - 585
BUDA KÖZIGAZG. ÉS KÖZGAZD. VISZONYAI A XVII. SZ. VÉGÉN. 609 megbüntetendők. Csupán az aratómunkások képeznek a szabály alól kivételt, a kik 6 garas napszámot követelhetnek.1 1692 szeptember 30-ikán elrendeli a városi tanács, hogy a szüreti munkák alatt a szedők munkabére 3, a puttonyosoké 4, a taposóké pedig 8 garas legyen az élelmezésen kívül. Ugyancsak 1692 november 15-ikén elrendeli a tanács, hogy a kőmívesek és ácsok munkabére a mestergarassal együtt 10 garas legyen, a segédmunkásoké azonban csupán 4 garas. Elrendeli továbbá, hogy a rácz szőlőmunkások 5 garast, a takarók 4 garast kapjanak naponként. Ε szabályzat 1696 márczius 10-ig volt érvényben, a mikor is a kormányzóság az építtetők egyenes panaszára elrendeli, hogy a tanács bizottságilag állapítsa meg az ácsok, kőmívesek, kőfaragók, segédmunkások és napszámosok, valamint a szőlőmunkások munkabérét. A tanács eleget tett a megbízatásnak s 1696 márczius 10-én jelenti, hogy a munkabéreket a következőleg állapította meg : Szt. Mihálytól Szt. Györgyig az ácsok és kőmívesek munkabére 10 garas, Szt. Györgytől Szt. Mihályig ix garas, a mestergarast is beleszámítva. Ugyancsak az építőmunkánál a segédmunkások és napszámosok munkabére 5 garas. A szőlőmunkások munkabérét teljes részletességgel állapítja meg a tanács. Ε szerint metszésért jár 6 garas, az első kapálásért 6 garas, kötözésért férfimunkásoknak 4 garas, női munkásnak 3 garas, karózásért férfimunkásnak 5 garas, női munkásnak 4 garas, második és harmadik kapálásért 6 garas, árkolásért 6 garas vagy árkonként 1 krajczár, a vinczellérnek pedig 8 garas vagy állandó alkalmaztatás esetén negyedévenként 14 forint. Ε munkabérszabályzatból kitűnik, hogy az ipari munka értékesebb volt a mezőgazdasági munkánál s az ipari munkát a hosszabb nyári napok alatt jobban fizették. Kitűnik továbbá, hogy a női munkát rosszabbul fizették a férfimunkánál. 1697 november 14-ikén újból szükségessé válik a kőmívesek és ácsok munkabéreinek szabályozása, mert a túlmagas munkabérek miatt teljesen megakadt az építkezés. A kormányzóság tehát újból megszabja a munkabéreket s rendezi a munkaidőt is. Ez utóbbi rendelkezésből arra kell következtetnünk, hogy az 1 Denen Tagwerckhern und Weingartarbeithern, welche diese Zeithero gar zu grosses Verdienen gehabt und die Bauherrn nach ihrem Gefallen gesteigert, des Tags nit mehr als 4 gr., denen Määdem aber 6 gr. zu ihrem Lohn bezahlt, und wan jemanden befunden wurde, so mehr forderte oder geben thette. als die Satzung ausweiset, alsdan sowohl der Geber als Annehmer der Gebühr nach bestrafft werden sollen. Stízadok. 1916. IX—X. filzet. 39