Századok – 1916

Értekezések - AUNER MIHÁLY: Latinus 28

LATINUS. 37 városokban több megegyező vonással bír. Fontos Imre király 1201. évi (Liszka-) Olaszi lakóinak számára kiállított oklevele, mely V. István egyik átiratában maradt reánk.1 Azt a körülményt, hogy a király »privilégiuma a bírót, praepositusnak nevezi, mint az Francziaországban és különösen annak északi résziben szokás vala«, már Szalay kiemelte.2

Részletesen ismerjük számos oklevél alapján az esztergomi vicus Latinorum belviszonyait. Még a XIV. század kezdetén a városi tanács legtöbb tagjának neve íranczia eredetre mutat,3 a mi különben Rogeriusnak az ottani francigenákról szóló megjegyzésével is megegyezik. Ügy mint az esztergomi, a székesfehérvári latinusok is saját pecséttel rendelkeznek.4

Székesfehérvár lakossága négy városrészre oszlott, melyeknek mindegyike képviselve volt a városi tanácsban.5

Feltehetjük tehát, hogy a latinusok itt is külön városrészben vagy vicusban laktak. β Ügy látszik, hogy Zágráb is synoikismosnak köszöni keletkezését, a mire II. Endre 1198. évi a zágrábi püspök számára kiállított oklevele rámutat. 7 A zágrábi latinusok származására vonatkozóan a zágrábi káptalan statutumai tartalmaznak egy rövid megjegyzést : apud ecclesiam sancti Anthonii in vico Latinorum.8

Padovai szent Antalról mint a zágrábi latinusok védszentjéröl itt nem lehet szó, mivel ezt csak 1232-ben canonisálták, a latinusok pedig már a XII. század végén előfordulnak Zágrábban. Templomuk tehát csakis egyiptomi szent Antalnak lehetett szentelve. Ezen védszent tiszteletének középpontja azonban az egész középkorban a viennei egyházmegyében fekvő St. Didier de la Mothe volt. Végre még Nagyváradon is vicus Olaszival találkozunk.9 Jellemző, hogy ez a vicus a Padua, Bologna és Velencze nevű városrészektől el volt különítve. Ha ez 1 Fejér, Cod. dipl. V. 1, 181—83. 2 Századok 1880, 552. A praepositusról mint iudex civitatisról v. ö. E. Mayer, Deutsche u. französische Verfassungsgesch. Leipzig 1899, I. 344: 3 Ezen tényre először Kemény figyelmeztetett : Turul 25, 88. 4 V. ö. Archiv, d. V. f. sbnbg. Ldeskde. VII. 81. 5 Csánki III. 310. — V. ö. Philippi, Zur Víassgsgesch. d. westfälisch. Bischofsstädte, Osnabrück 1894, 58. 6 V. ö. Du Cange : Vicus. 7 Tkalcic, Mon. Ep. Zagrab. I. 7 : tarn Hungaris quam Latinis seu Sclavis. 8 Tkaclió II. 46. 9 Zichy család okmánytára III. 591. Váradolaszi pecsétje 1515-ből az Orsz. Levéltárban.