Századok – 1916

Értekezések - AUNER MIHÁLY: Latinus 28

3° AUNER MIHÁLY. tehát rámutatást találunk arra, hogy a pápai legátus provincia sefiaratajéít hol kell keresnünk. Ezen megjelölés csakis a szepesi latinusokra vonatkozhatik, a kik nyilvánvalóan nagyobb zárt tömegekben telepedtek itt le. Az itt felsorolt adatokat két nálunk is régóta ismeretes lüttichi krónika támogatja. Az egyik krónika 1

szerint 1447 július havában magyar zarándokok az egri egyházmegyéből, loquentes idioma Leodiense, egy aacheni búcsú alkalmával elbeszélték, hogy elődjeik régen, egy nagy inség következtében Lüttichből Magyarországba kivándoroltak. A zarándokok Lüttichbe is elkerültek, hol barátságosan fogadták őket. »Et dominus Johannes episcopus his cognitis iussit revolvi chronicas et históriás antiquas. Quaesitum est et inventum : Anno MLII tempore Wazonis episcopi· Leo-diensis illos de Leodio exivisse et a rege Hungáriáé gratiose receptos fuisse ubi in magnam multitudinem excreverunt et villulas multas impleverunt, quae vulgariter ibidem Gallica loca vocantur.« A másik krónika2 a Magyarországba történt bevándorlás idejéről nem nyilatkozik oly pontosan, hanem csak azt állítja, hogy azóta körülbelül 130 esztendő mult el. Az első helyen említett hír azonban valószínűbbnek látszik, minthogy a kivándorlás idejét meglehetős pontosan meghatározza — Wazo tényleg 1042—48-ban lüttichi püspök volt —, továbbá mert Felsőmagyarországon már a XIII. század óta gallicusokkal és »olaszokkal« találkozunk, főképen pedig azért, mert a XII. század kezdetéről (1103) származó oklevelek alapján bizonyíthatjuk, hogy a staveloti apátság környékéről többen kivándoroltak Magyarországba és hogy ebben a kivándorlásban nemesek is résztvettek, a kik hűbéri birtokukon kívül saját birtokkal is rendelkeztek.3 Ránk nézve tehát jelentős, hogy még a XV. század közepén Magyarországon vallon nyelvű telepesek éltek és hogy ezen vallon telepítésről szóló hírek egészen Kálmán és I. Endre idejéig visszanyúlnak. A bevándorolt latinusok telepítési rendszere az egyes 1 V. ö. Fejér, Cod. dipl. VII. 5, 58—59 E. Marténe, Veterum scriptorum et monumentorum historicorum amplissima coílectio IV. 1216 alapján. 2 Chronicon Cornelii Zantfliet, Martène V. 455. V. ö. még Borchgrave, Essai historique sur les colonies Belges en Hongrie et en Transilvanie. Brüssel 1871, 115—117. 1. 3 V. ö. Halkin et Roland, Recueil des chartes de l'abbaye de Stavelot =Malmedy 271. és 289. 1. említve Schweisthal, Zur Sprachgeschichte Luxemburgs u. Deutsch-Siebenbürgens czímű értekezésében, Luxemburg 1908, 7. 1. Stavelot Lüttich közelében fekszik.