Századok – 1916

Tárcza - Iványi Béla: Egy adat a rokkantellátás történetéhez 550

Tárcza. Egy adat a rokkantellátás történetéhez. A Századok ez évi 6. számában (369—374.11.) Pelz Béla czikket írt a hétéves háború utáni rokkantellátásról. Ebben a czikkben előadja, hogy Mária Terézia 1750 után hogyan és miképen rendezte, illetve rendeztette a rokkantügyet, s megtudjuk a dolgozatból, hogy Magyarországon az első (a pesti) rokkantházat Széchenyi György esztergomi érsek alapította s magát az épületet (a régi Károly-kaszárnya, ma Központi városház városház-utczai épülete) 1716-ban kezdték építeni. Azonban Magyarországon a rokkantellátásnak sokkal távolabbi példái is vannak és ismerünk egy esetet, mikor a XVI. században maga a király intézkedik egy rokkanttá vált magyar vitéz ellátásáról. Nemespüspöki Magdó Ferencz magyar nemes katona ott harczolt a török ellen Székesfehérvárnál, majd 1541-ben Rogendorf Vilmos hadában Buda alatt ; e harczokban megsebesült, ugy hogy jobb karja csonka és hasznavehetetlen lett. ínséges helyzetében a királyhoz fordult segítségért, a ki kérelmét meghallgatta s méltányolva a haza védelmében szerzett érdemeit s a király személye iránti hűségét (a haza védelmét első helyen említi a király), meghagyja a magyar udvari kamarának, hogy Magdó Ferencznek élete fogytáig nyugta ellenében évenként 40 forintot fizessen élete fenntartására, más szóval rokkantellátás czímén. Ez történt pedig 1544-ben, a mikor még általában nem sokat törődtek a rokkanttá vált hősökkel, a mikor azok saját magukra, családjukra vagy legjobb esetben a társadalomra voltak utalva. A nevezetes oklevél vonatkozó részei így hangzanak : 1544 szeptember 2. Bécs. I. Ferdinánd király a magyar udvari kamarához. Nemes Püspöki Magdo Ferencz előadta, hogy ő »tum in castris nostris