Századok – 1916

Értekezések - AUNER MIHÁLY: Latinus 28

LATINUS. 35 Az olaszok Magyarországon egyes kútfőkben más néven is szerepelnek. Nagyolaszi (Szerém m.) latin neve Francavilla és 1224-ben Borogdolaszi is úgy neveztetik. Albertus Aquensis 1150 táján írt Chronicon Hierosolymitanumja Nagyolaszit egyenesen villa advenarum Francorumnak nevezi és Rogerius Esztergom lakóihoz a Hungari, Francigenae ac Lombardit számítja. Francigenae névvel azonban a X. század óta általában a francziákat különböztetik meg a németektől, mint latin vagy román frankokat.1 Mint már említettük, a latinusok ezen megnevezései : Franci és Gallici, nincsenek önkényesen választva, hanem a francziák és vallonok közti megkülönböztetésnek felelnek meg. A genti annalesek szerzője a XIV. században kifejezetten megkülönbözteti a francziákat, mint az Isle de France lakóit a Gallicusoktól, kiken a vallonokat érti.2 A magyarországi latinusok vagy olaszokról szóló fejtegetéseink eredményeként tehát megállapíthatjuk azt, hogy itt franczia és vallon telepesekről van szó és további feladatunk az lesz, hogy ezen telepeseknek a középkori Magyarországba irányuló bevándorlásáról szóló híreket tüzetesebb vizsgálat tárgyává tegyük. Kevéssé méltányolták eddig egy pápai legátus 1463-ból származó, már Kovachich által közzétett relatióját, a ki Magyarország leírása alkalmával kifejti, hogy ezen országban vallonnyelvű belgák laknak. Erre vonatkozó jelentése így szól: Habitat etiam in dicto regno gens Belga, quae loquitur recte gallice. Haec habet provinciám pro se separatam. Ezen megjegyzést csak az a tény teheti feltűnővé, hogy szerinte ezen belgák, vagy pontosabban mondva : vallonok, provincia separataban laknak. Azonban szem előtt kell tartanunk, hogy a pápai curia diplomatái a XV. században a római jog terminológiájában teljesen jártasak voltak és hogy a provincia szó ezen összefüggésben mindenesetre a római alkotmányból átvett kifejezés. Below megállapítása szerint ezen kifejezéssel Közép-Európában általában állami alkerületet (Unterbezirk) vagy ispánságot jelölnek meg. Ilyen ispánsági vagy grófsági kerületben a latinusok Magyarországon már 1280-ban egységet alkotnak, azon ismeretes oklevélben, melynek kiállítóiként »Elyes comes Saxonum et Latinorum et consules ceterique Saxones et Latini de provincia Scepusiensi« szerepelnek. Ebben az oklevélben 1 Waitz : Deutsche Verfassungsgeschichte V2. 131—132. 2 Pirenne : Geschichte Belgiens I. 39, ι. 3*