Századok – 1916

Történeti irodalom - Folyóiratszemle - Archaeologiai Értesítő 532

TÖRTÉNETI IRODALOM. 533 — Mesopotámiára vezetendő vissza, mely területnek nemzetünk őskora, első sorban ősműveltsége szempontjából való fontossága naprólnapra világosabb. —• Supka Géza : A magyarországi hún-uralom néhány érememléke. Ügynevezett barbár érmeink osztályozása, valamely határozott, történeti népnek való odaítélése tekintetében eddig kevés történt. Holott népvándorláskori emlékeink helyes osztályozását nagyon megkönnyítené, illetőleg sokszor lehetővé tenné ennek a munkának megfelelő módon való elvégzése. Helyesen mutat reá szerző azokra a távolabbi kérdésekre, melyeknek megoldásához egy fontos lépéssel visz közelebb, ha ezeket az érmeket pontosan meg tudjuk határozni. Ez alkalommal a dunapentelei öreghegyről származó két darab ezüst, három, Debreczenben vásárolt, ismeretlen lelőhelyről származó és gr. Dessewfiy Miklós tulajdonában levő arany, végül a szászsebesi arany-éremleletből származó és szintén a gróf Dessewfiy Miklós tulajdonában levő aranyérmeket teszi vizsgálata tárgyaivá. Az érmek szasszanida, illetőleg az ő birodalmukkal határos keleti területek uralkodóitól származnak, a Kr. u. III·—V. századból. Egy részük határozott uralkodóhoz kapcsolható. [Kumâra Gupta (415—455·), Kidâra (425—430 kör. érem), V. Varahran (420— 438) ; ehhez V. ö. Attila (434—453) uralkodása idejét.] Ezekkel a területekkel a húnok állandó kapcsolatban vannak s míg a pentelei érmek csak feltételesen tekinthetők hazánk területén hún-hagyatéknak, addig a többiek kétségtelenül azok. — Sztehlo Ottó : Néhány szó a kassai Szent Erzsébet-templomok építése történetéhez czímen a Magyar Mérnök- és Építészegylet Közlönyének 1913. évi 50. füzetében e tárgyról megjelent tanulmányát egészíti ki. Azt hiszi ugyanis, hogy a templomok Mihalik-féle monographiájában az építés korának megállapításában némi zavar van és mégis úgy látja, hogy a monographia bírálói nem méltatták kellő módon, az előbbi helyen közölt megfigyeléseit, ö két építési korszakot jellemző alaprajzot lát. És pedig egy a tatárjárást megelőző korban épült háromhajós, bazilikás elrendezésű, románkori templomát, mely 1378-ban leégett és azét, a mely ennek, illetőleg maradványainak felhasználásával, kéthajósnak épült. Ennek az utóbbinak megállapítja rekonstruált metszetét is. Ez nagyobbszabású templom volt, melyet az újabb templom építésekor is csak későn (XV. sz. végén) bontottak le s közben az új templom hozzáépített részeivel együtt használtak. Az új templom csak 1507-ben készült el. —. Roth Viktor: Gótízlésű fabútorok az erdélyi szász templomokban. A közlemény nem öleli fel az összes anyagot, inkább csak áttekintést ad arról. Szerzőnek hasonló irányú munkássága nem új keletű s úgy az Arch. Ért., mint az Erdélyi Múzeum, a Dolgozatok-Travaux, valamint a nagyszebeni Verein für Sieb. Landeskunde kiadványainak, továbbá a Magyarország Műemlékei cz. vállalatnak olvasói előtt eléggé ismeretes az. Német nyelven önálló művei is jelentek meg Erdély művészeti emlékeiről s legutóbb a M. T. Akadémia is elismerte tevékenységét. Referens •más érdemét most sem látja munkásságának, mint az anyagközlést. Egyébként pedig egész munkásságán átvonul az a felfogás, mely az egész erdélyi művészeti ipart nem ítéli másnak, mint — hogy úgy mondjuk — német secundo-geniturának. Bizonyos, hogy hazai szakembereink közt mások is akadnak, a kik nem mindig tudják magukat ez alól a tarthatatlan felfogás alól emanczipálni, — de legmeggyőződésesebben épen R. V. hirdeti ezt a felfogást. Jogos és helyes tehát az Arch. Ért. szerkesztőségének az a megjegyzése, hogy ezt a nézetet egyáltalán nem teszi magáévá >>s csak mint felettébb