Századok – 1916

Értekezések - AUNER MIHÁLY: Latinus 28

3° AUNER MIHÁLY. Latinus cívis Peechyensisre,1 aki ugyanebben az oklevélben Johannes Gallicusnak neveztetik, továbbá Johannes Wal nagyszebeni polgármesterre, a ki 1509-ben ugyanazon a városi számadáskönyvben mint Johannes Olaz szerepel2 és végre a Gallici vallis Agriensisre Nagy Lajos korából,® a kiken Olaszfalu lakóit kell értenünk. A felhozott adatokból különösen fontos Waldorf község, mely nevét egy Latinusnak köszönheti, kinek keresztneve franczia származást árul el. Ugyanezen eredményre jutunk az említett Jean sacerdos de Olaszit illetőleg is. Ezen pap franczia neve a XIV. század harminczas éveiből származó ismeretes pápai tizedlajstrom révén jutott ránk ; ezt a lajstromot két olasz írta : Jacobus Berengarius és Raimondus de Bonafata. Ki van zárva, hogy ezek az olaszii pap nevét ne olaszúl írták volna (tehát Giovanninak), ha csakugyan tulajdonképeni olasz lett volna. A pap franczia neve azonban nemcsak a maga, hanem Olaszi lakóinak franczia származását is bizonyítja. A középkori települések történetéből ugyanis általánosan ismeretes, hogy az idegen bevándorlók saját nyelvű papokat is kaptak. Midőn 1231-ben Róbert brünni püspök ezen városban a Romanusok számára sacerdotem Romanum iktat be, ezt azzal okolja meg, hogy a brünni Romanusok nem tudtak csehül és németül (linguam Moravorum vei Teutonicorum non intelligebant). 4 Tehát egészen jogosan feltehetjük, hogy az Olaszi nevű helységben lakó telepesek a XIV. században még francziául beszéltek és ezen feltevés épen papjuk franczia nevével igazolható. A mi a Wal név magyarázatát illeti, mely név a Latinus, Gallicus és Olasz névvel azonos, ez holland és flamand nyelven még ma is a vallont jelenti ; a vallonok a középkori morva, cseh, sziléziai és lengyel forrásokban Romanusoknak is neveztetnek. Mindkét elnevezés : Gallicus és Romanus kizárólagosan a Francus-szal (franczia) szemben a vallonra vonatkozik. A belgiumi St. Troud benczés kolostor középkori történetírója ezen kolostor első apátjáról, Adelardusról azt mondja, hogy »nativam linguam non habuit teutonicam, sed quam corrupte nominant Romaram, teutonice Wallonicam«.5 1 Wenzel, Cod. dipl. Árpad. XII. 578—79. 2 Quellen zur Gesch. Siebenbürgens I. 541. 3 Fejér, Cod. dipl. IX. 7,481 ; ν. ö. Karácsonyi, M. Nyelv II. 274. 4 Cod. Dipl. Moraviae II. 234. 5 d'Achery : Spicilegium sive collectio veterum scriptorum. Paris 1720. II. 660.