Századok – 1916

Értekezések - AUNER MIHÁLY: Latinus 28

AUNER MIHÁLY. LATINUS. 2q bevándorlás a franczia-vallonhoz képest csak eltűnő csekély szerepet visz és hogy mindannak a túlnyomó nagy része, a mit eddig az Árpádok korában olaszföldi befolyásnak tulajdonítottunk, a franczia és vallon hatásnak köszönhető. Mielőtt azonban a magyarországi Latini származásának kérdését hazai kútfők nyomán megkísérelnök kideríteni, nem lesz talán hiábavaló, ha először is azt állapítjuk meg, mit értenek a IX. század utáni nyugateurópai források Latini néven ? A IX. századot azért tesszük kutatásunk kiindulópontjává, mivel ebben az időben egyes nagyobb kereskedelmi góczpontokon, mint pl. Regensburgban, még a régi római középeurópai lakosság maradványaival találkozunk ; félezer esztendővel azelőtt, tehát még a népvándorlás kezdete előtti időben kerültek ide és ezen Latinik vagy — a mint itt-ott nevezik őket — Romanik biztos támpontot nyújthatnak azon néprajzi kérdések megítéléséhez, melyekről jelen fejtegetéseinkben szólni akarunk.1 A IX. és X. századbeli nyugateurópai kútfők alapján megállapíthatjuk, hogy a latinus fogalma először is tisztán egyházi jellegű, mely a nyugati egyházközösség összes tagjait magában foglalja. Ez különösen kitűnik Nagy Károly Odilbert milanói érsekhez intézett egyik leveléből.2 Ismeretes, hogy a frankfurti (794) és aacheni (809) zsinatok óta a nyugati és keleti egyház közötti ellentétek mennyire kiélesedtek, részint a szentképek tisztelete, részint a »filioque« a Nicaeno-Constantinopolitanumba való felvétele körüli vita következtében.3 Az aacheni zsinat határozataival összefüggésben áll Nagy Károly fentemlített levele, melyben többek között azzal is megbízza az érseket, hogy híveit felvilágosítsa de symbolo, quae sit eius interpretatio secundum Latinos. Az interpretatio secundum Latinos-nak tehát megfelel egy interpretatio secundum Graecos, épúgy mint a patres Latini és patres Graeci (aacheni zsinat 836),4 a latin és görög zárdák (concilium Romanum 769),® vagy a latin és görög írás 6 egymással ellentétbe helyeztetnek. Ezen szembeállítással az egykorú egyházi íróknál is találkozunk. Elegendő Walafrid Strabora rámutatni, a ki »Li-1 Jung : Römer und Romanen in den Donauländern, Innsbruck. 1887. 260—261. 1. 2 Mon. Germ. Capitularia I. 246—47. 3 V. ö. Hefele, Conciliengeschichte III2. 750—52. 4 M. G. Concilia II. 2, 729. 5 M. G. Concilia II. 1, 81. ' M. G. Concilia II. 1, 236.