Századok – 1916

Értekezések - ANGYAL DÁVID: Magyar politikai perek a XIX. század első éveiben 433

442 ANGYAL DÁVID. végrehajtására. Különben is ellenkezik a törvényes renddel, hogy a felpörös fiscusnak, mint a pörben álló felek egyikének, kérésére az ítélőszék közbenjövetele nélkül vitessenek végbe az ily executiók. A nádornak foglalatba rekesztett levele nem is a megyének szól, hanem a királyi ügyek igazgatójának. Ennek az lett volna a kötelessége, hogy az ítéletek végrehajtása iránt megkeresse a bíróságot és a bíróság fordulhatott volna azután végrehajtásért a vármegyéhez. Németh Jánosnak nem tetszett ez az ellenmondás. Az ítéletet — így szólt —· már felolvasták az elítéltek előtt, a katonaság már ki van rendelve ; ha a vármegye megtagadja a kívánt assistentiát, ő kihirdetteti az ítéletet Kiss Mihály táblabíró által és maga vállalkozik az executio véghezvitelére. Ezután eltávozott rövid időre. A vármegyei gyűlés tagjait az ellenállásra talán a szerencsétlen rabok iránt érzett részvét is sarkalta. De bizonyos, hogy a jogi formalitásokhoz való ragaszkodásnak érzése erősebb volt bennük a részvétnél. Különben is tudták, hogy nem segíthetnek a rabokon és csak halálfélelmüket hosszabbítják meg a halogatással. Továbbá a kormány haragját sem merték kihívni. De hogy jogi felfogásukat is megvédjék, kijelentették, hogy a rabokat nem a fiscustól veszik át, mert nem ismerik el, hogy azok a fiscus hatalmában vannak, hanem Kiss Mihály királyi táblabírótól, a ki a bíróság képviselője s a ki láthatta a főherczegnek a fiscushoz intézett eredeti levelét. A két rab átvételére és az executio teljesítésére Kovacsóczy László főszolgabírót nevezte ki a vármegye, melléje rendelvén egy esküdtet. Ε végzés kimondása után újra megjelent a gyűlésen Németh János s azután Kiss Mihálylyal, Kovacsóczyval s Halász Ferencz esküdttel együtt a nagy kaszárnyába ment s ott átadta a rabokat a vármegye megbízottjainak. A vármegye pedig a kormányhoz fordult, hogy tiltsa el a fiscust hasonlóeljárástól és kötelezze arra, hogy az ítéleteket hiteles formában, a maga eredeti valóságában mutassa be a vármegyének, ha tőle végrehajtást kíván. A kanczellária több iratváltás után végre elismerte 1803 junius 7-én, hogy hasonló esetekben az ítéletet hitelesebb formában kellene közölni a vármegyével, semmint Németh János közölte. De ekkor már Németh János meg volt nyugodva. Két nappal az ismertetett megyei gyűlés után, 1802 junius 14-én Zsarnóczayt és Mikolát kivégezték. Mikola még beszélni akart a vérpadon, de szavait a dobosok elnyomták. Zsarnóczayhoz négyszer vágott a hóhér, mert hosszú haja felfogta a csapásokat. Irataikat elégették. Kiss Károlynak