Századok – 1916

Tárcza - Hivatalos Értesitő - 425

428 HIVATALOS ÉRTESÍTŐ. 428" és I. Ulászló 1442-iki győri békéje ismeretlen«. Dehogy ismeretlen, közölte azt Fraknói Cesarini Juliánjában, hivatkozik rá a Mill. Történetben és megjelent egy csehországi gymnasium német nyelvű értesítőjében is. Ugyancsak e levélen olvassuk, hogy »az első Jagelló a magyar trónon nem örvendhetett hosszabb ideig az uralomnak, mint örvendett az első Habsburg«. De hiszen tudjuk, hogy Albert két évig, I. Ulászló pedig négy évig uralkodott, tehát épen kétszer annyi ideig, mint az első Habsburg. Ez a tévedés azért nem jelentéktelen, mert azt a látszatot kelti, mintha a szerző nem akarná elismerni I. Ulászló uralkodásának törvényességét 1440-től 1442-ig. Azután ugyancsak a 12. levélen azt olvassuk, hogy »a két királyválasztás gyors egymásutánja szinte dogmává tette a királyválasztást«. (T. i. I. Ulászló és V. László megválasztása.) Azt hiszszük, hogy nem a gyors egymásutánra kell itt a súlyt helyeznünk. A királyválasztás elve a magyar történetben akkor emelkedik ki mindig a legvilágosabban, mikor az uralkodó nemzetségének magva szakad, vagy a mikor, mint pl. II. Mátyás választásakor, a mellőzött, vagy elhalt uralkodónak nincsen örököse. A 13. levélen azt olvassuk, hogy »Albert, Ulászló és V. László választásán csak a főnemesség vett részt, a köznemesség nem.« Ez helytelen állítás. I. Ulászló uralma népszerű volt a köznemesség előtt, végleges megválasztásán, mint Fraknói írja, a »köznemesség és a városok polgársága is tömegesen jelent meg«. (Mill. Tört. 20. l.y Különben Albertet is, V. Lászlót is az összes rendek nevében választották meg. A 24. lapon a szerző azt írja, hogy »nincsenek olyan adataink, melyek azt mondanák, hogy Miksa igényeinek visszautasítására a német uralomtól való idegenkedésnek döntő befolyása lett volna«, hiszen Mátyás csapásai óta nem féltek a rendek a német uralomtól. Már pedig a német uralomtól való idegenkedés elég világos motívuma az egész Jagelló-kori történetnek. Ennek megállapítására közvetlen ép 1490 vagy 1491/92-ből szóló adatok nem szükségesek. Teljes világossággal kivehetjük ezt az idegenkedést körülbelül az egész magyar történetből. Érdekesnek és helyesnek is tartjuk a szerzőnek azt a fejtegetését (28. 1.), hogy Miksa, noha az 1463-iki szerződésre alapítja követelését, mégis kénytelen elismerni a magyarok királyválasztási jogát. Alighanem a legsikerültebb része szerzőnk munkájának az, mely az 1491-iki pozsonyi békére és annak 1492-iki megerősítésére vonatkozik. Szerző itt új oldalról nézi a sokat vitatott kérdést. Az 1492-iki megerősítést nem országgyűlési végzésnek, hanem egy confoederatio tényének mondja. Ε szerint az 1492-iki megerősítés nem közjogi, hanem magánjogi érvényű. Nem mondjuk azt, hogy a szerző minden kételyt eloszlatott e fontos közjogi és történeti probléma körül, de azt hiszszük, hogy a megoldás felé jó utat mutatott. Az 52. levélen azt állítja szerzőnk, hogy az 1505-iki német birodalmi gyűlés határozata érthetetlen. Nem tudjuk, hogy miért volna érthetetlen, hiszen Miksa azt ígérte Kölnben, hogy Magyarországot a birodalomhoz csatolja, ha a magyar trónra jut. így mondja Fraknói és a szerzőnek legalább foglalkoznia kellett volna e felfogással. Ugyancsak e levélen azt mondja a szerző, hogy az 1505-iki rákosi gyűlésen »csak követek által volt képviselve a köznemesség, tehát a határozat nem volt a köznemesség túlsúlyának következ-