Századok – 1916

Értekezések - PELZ BÉLA: Rokkantellátás a hétéves háború után 369

Rokkantellátás a hétéves háború után. A trón és a haza védelmében megrokkant katonákról gondoskodni az államnak első és elengedhetetlen kötelessége. Mária Terézia intézte ezen szavakat gróf Chotek főhadbiztoshoz, midőn őt az akkor alakított Invaliden-Hof-Commission elnökévé kinevezte. Nyolcz év mult már el az örökösödési háború óta s a rokkant katonák ügye még mindig rendezésre várt. Végre 1750 márczius 28-án kiadta a királyné azon pátensét, melylyel a rokkant-ügyet rendezte s a mely 1771-ig alapját képezte a rokkantellátásnak.1 Ezen úgynevezett generalis sistema a rokkant katonákat három csoportra osztotta : 1. kik mindennemű szolgálatra alkalmatlanok ; 2. a rokkant szolgálatra alkalmasak és 3. helyi szolgálat teljesítésére alkalmasak. A szerint, hogy melyik osztályba sorozták a rokkant tiszteket és katonákat, változott a nyugdíj összege, még pedig a következőképen : ezredes évi 800—1200, alezredes 500—700, őrnagy 400- 600, százados 300—400, főhadnagy 200—300, hadnagy 150—200, zászlós 100—150 forint. A legénységi állomány napi járandóságai a következők : őrmester 4%—10, káplár 3—7, őrvezető 3—5 Y2, közlegény 3—4krajczár.2 Ezen nyugdíjon kívül minden rokkant katona igényelhette a rokkantházba való felvételt. Ilyen ekkor Magyarországon egy volt : a pesti, az örökös tartományokban pedig három : a bécsi, prágai és pettaui. A legnagyobb és legfényesebb a pesti rokkantház volt, mely mint a későbbi Károly-kaszárnya s mai városháza általánosan ismert s ezért csak röviden akarok róla szólani. A pesti rokkantház létrejöttét Széchenyi György esztergomi érseknek köszönheti, ki már 1692-ben 157.000 forintot 1 Alfred conte Begna del Castellc di Benkovich : Geschichte des wiener Militär-Invaliden-Hauses. Mellékelve az Organ der Militärwissenschaftlichen Vereine« XXXIII. (1886.) kötetéhez. 8. 1. — Orsz. Levéltár. Kancz. o. Insinuata Consilii Bellici. 1750. nr. 40. 2 Benkovich i. m. 8—9. 1. Századok. 1916. VI. füzet. 24