Századok – 1916

Értekezések - MÁRKI SÁNDOR: Pór Antal emlékezete 337

344 DR. MÁRKI SÁNDOR. felolvasást tartott Thalynak az 1704. évi nagyszombati harczról írt könyvéről. Mindezekből a közönség azt hihette, hogy irodalmi munkásságának nincs határozottabb iránya ; pedig ekkor már teljes erővel kutatta az ókor történetét, a melyet nemcsak irodalmi segédeszközökkel, hanem közvetlen szemlélet alapján is kívánt feldolgozni. Ezzel függ össze 1862 augusztusában a római emlékek tanulmányozására Erdélybe tett kirándulása, a bécsi múzeumok látogatása és 1867-ben a párisi világkiállítás megtekintése. Ezen a kiállításon csodálkozással hallotta útitársának, Ipolyinak azt a nyilatkozatát, hogy az archaeologiában alig talált valamit, jóformán semmit sem, a mi új volna előtte.1 A következő esztendőben, 1868-ban, a M. T. Akadémia a magyar hölgyek díjából 300 forintot tűzött ki jutalmúl a görög államrégiségeknek legalább tizenötíves kézikönyvére. A könyvnek az összes görög föld és népek bevezető leírása után az ezeket összekötő intézményeket és vallásügyet, valamint az egyes törzsek és államok közéletét, különösen alkotmányukat, közigazgatásukat, törvénykezésüket és hadügyüket kellett ismertetnie. A beérkezett három pályamunka közül az Akadémia 1869 április 13-ikán a jutalmat Szabó Károly és Somhegyi Ferencz bírálata alapján a harmadik bírálóval szemben Pór Antalnak ítélte oda. A bírálók szerint vannak ugyan nyelvi és (idegen nevekben) orthographiai fogyatkozásai, melyeket a kiadás előtt okvetetlen ki kell javítani ; de szerző a forrásokat elég jól használta, széles olvasottságot, önálló gondolkodást s felfogást tanúsít, az egyes részek kidolgozásában (a terjedelmesen kezelt földrajz kivételével) kellő arányt tart s feladata legfontosabb és legnehezebb részét, a hellen alkotmányok fejlődésének s hatásának leírását alaposan megfejtette. A mikor könyve : »Hellas jöldirata és hellen államrégiségek:« czímmel Pesten 1871-ben (8r. XI+291 lapon) megjelent, a közönség csakhamar meggyőződhetett, hogy némely része önálló kutatásokon alapúi. A görög közjogi állapotok fejlődésében Pór főképen a spártai és az attikai irányokra utalt, s ehhez képest előadásának rendszere is kettős : Attika alkotmányában a fejlődést, a spártaiban a maradiságot tüntette föl. Legédesebb jutalmának azt tartotta volna, hogy könyve a kutatások következtében mielőbb elavuljon és csak irodalmi emlék legyen ; mert akkor lép-1 Pór, Ipolyi, 70.