Századok – 1916
Történeti irodalom - Folyóiratszemle - Dolgozatok az Erdélyi Nemzeti Múzeum érem- és régiségtárából - 309
TÖRTÉNETI IRODALOM; 342 úgy építi fel ismét, szemünk láttára a kelyhet. Ez alatt meggyőződünk arról, hogy : a kehely sokkal inkább áll a román, mint a gótikus ízlés hatása alatt, holott a hivatkozott hazai kiállítás lajstroma gótikusnak mondja ; ennek az utóbbi ízlésnek azonban csak nagyon kis arányú érvényesülése állapítható meg rajta. Egyes részeire találunk analógiákat német és franczia földön is, de általában az olasz hatás a kétségtelenül domináló rajta. Persze abban az értelemben, mely állandóan jellemzője a magyar földi művészetnek, hogy t. i. hazánk területét művészi szempontból mindig a sokoldalúság jellemezte, mely a különböző művészi központokból eredő művészi hatásokat sajátosan egyezteti össze. Ehhez hozzáadja a magáét és így teremt újat, egészen eredetit. Az olasz hatás domináló volta nem lephet meg ezen az inkább román, mint gótikus ízlésű, mindenesetre Anjou-kori kelyhen, ha tekintetbe veszszük, hogy az Árpádok és közvetlen utódaik alatt milyen élénk összeköttetéseink voltak az olasz földdel és nem feledjük épen Szent Benedek rendjének szerepét keresztyén műveltségünk kezdetén. A román ízlés főmesterei u. i. épen a monte-cassinoi benczések, míg a gótikus ízlés előharczosai a rend franczia ága, a czisztercziták ; s míg az olasz földiek inkább a festészet stb. terén irányítanak, addig az utóbbiak az építészet mesterei. Ez a néhány adat is eléggé sejteti, milyen mélyre nyúlt szerző a kehely ismertetésénél és azt, hogy a dolgozat példaadó lehet arra, hogyan kell hasonló kérdéseket alaposan tárgyalni. — Kovács István : A marosvásárhelyi őskori telep, szkytha- és népvándorláskori temető czímen jelentést tesz az 1909. és 1910. években Marosvásárhely belterületén, az Erdélyi Nemzeti Múzeum érem- és régiségtára megbízásából foganatosított régészeti ásatásokról. A mondott időben, városrendezés és építkezések alkalmával fedezték fel a nyomravezető emlékeket, melyeket aztán jelentéstevő rendszeres ásatás útján szaporított és most chronologikus rendben mutat be. Chronologikus rendben első helyen említendő, hogy a rendszeresen felásott területen négy ú. n. veremlakás, azaz olyan földfolt került napfényre, melyeket — a bennük talált emlékek tanúsága szerint — az őskori ember vájt a földbe. A veremlakásoknak megfelelő kultura-réteg megsemmisült s mindössze néhány szórványos lelet őrizte meg emlékét. Az őskori leletek nem egységes culturát képviselnek és chronologiai eltérések is vannak köztük ; egymáshoz és a távolabbi analógiákhoz való viszonyukat széles alapon fejtegeti a szerző. Az ú. n. skytha-korból tíz, rendszeresen feltárt sír és szórványos emlékek származnak. Fontossága különösen a sírleleteknek van, még pedig azért, mert hazánk területén ezek az első e korba tartozó, lehetőleg jól megfigyelten, napfényre került emlékek, melyek ilyen módon hozzájárulnak a hazai skytha periódusra vonatkozó ismereteink bővítéséhez. A szerző fel is hasznalja az alkalmat arra, hogy lehetőség szerint összefoglaló képet adjon e korról. Végül kibontásra került 14 népvándorláskori sír, melyeknek körülbelül a fele — az ugyanazon folyóirat előző évfolyamaiban ismertetett — marosszentannai, másik fele a — ugyancsak ott ismertetett — mezőbándi temetővel mutat szorosabb chronologiai és ethnikus kapcsolatot. Ezekhez járulnak chronologiailag nem osztályozható temetkezések, továbbá újabbkori ingó leletek és épületnyomok. — Ferenczy Sándor : Archaeologia a harcztéren czímen az őskori telepeken gyakori »vörösre kiégetett sártapasz töredékek« keletkezésére nézve közli az északi harcztéren tett megfigyeléseit. — A füzetet a harcztéren szerzett betegségben elhalt Gulyás János segédarchaeologusról szóló megemlékezés és az elhúnytnak utolsó levele zárja be.
