Századok – 1916

Történeti irodalom - Darkó Jenő: Bölcs Leó Taktikájának hitelessége magyar történeti szempontból. Ism. Fehér Géza 297

300 TÖRTÉNETI IRODALOM. 300 Theophanes és a Chronicon Paschale egyes adataiból kitűnik, Herakleiosra mutat. Szintilyen jellemző vonás az is, hogy Taktikánk különöskép kiemeli Scipio Africanus maior hadvezéri egyéniségét, a mi megint Herakleiosra vall, a ki Karthagóban töltötte ifjúi éveit, de lelkileg is közel állt Scipióhoz, sőt szerette magát hozzá hasonlítani, mint az egy Bizánczban hozott határozatból kitűnik s abból, hogy Theophylaktos is kiemeli Scipiót. Pisidestől arról is értesülünk, hogy mikor és milyen körül· mények között írta Herakleios Taktikánkat : közvetlen a perzsa háborúk megindítása előtt, 621 telén visszavonult a városon kivűl fekvő magányába s ott tartózkodott szigorúan elzárkózva a világtól a 622-ik év húsvétjáig, addig, a míg a perzsák ellen nem indult. Itt tanulmányozta át a megelőző taktikusok műveit s írta meg a magáét, a melynek alapján azután katonáit Kilikiában kiképezte. Pisides kiemeli, hogy a császár titokban s magába zárkózva írta munkáját, a minek egyrészt az a magyarázata, hogy meg akart szabadulni a főváros folytonos ünnepségeitől s a kormányzás gondjaitól, másrészt titokban akarta tartani szándékait, hogy a kémek füleibe ne jussanak. Ez a titkolódzás is jellemző vonása Herakleiosnak, maga is azt ajánlj a Taktikájában avezérnek, hogy csak az Istennek adjon számot arról, a mit cselekedni akar. Miután tudjuk, hogy ezen munka, Herakleios császár Taktikája, 621-ben keletkezett, könnyen megállapíthatjuk a második kérdést : kik II. Herakleios Taktikájának turkjai, más szóval, mely nép hadiszokásait mondja el Leó a magyarokéiként. Beszélnek a türk népről a VI. és VII. század görög történetírói, emlegetik őket az ó-török feliratok türk, a kinai évkönyvek tu-kiue s az arab-perzsa írók türk néven. Ez a nép eredetileg az Orchon és Jaxartes közt elterülő síkságon lakott, de uralmuk lassanként egész Közép-Ázsiára kiterjed, sőt a VI. században már átlépik a Volgát is és meghódítják a Donig és a Kaukázusig terjedő területet, leigázva az ezen vidéken lakó avarokat, ephthalitákat, alánokat, utigurokat s ugurokat. Ezen népek azután türk uralom alá tartoztak, kivéve az avarokat, kik, miután a türköktől vereséget szenvedtek, nem maradtak meg régi hazájukban, hanem két részre szakadtak s a nyugatra szakadt rész, mint hódító nép jelent meg nyugaton s megalapítja hazánk területén a hatalmas avar birodalmat. Ebből megértjük azt is, hogy miért emeli ki Herakleios a türkök mellett az összes skytha népek közül az avarokat : hódításaikból kétségtelen, hogy a türköknek és avaroknak a rokon népeknél fejlettebb hadi taktikájuk van. De tudjuk azt is, hogy ez a taktika, melyet Herakleios ismertet, nem a türkök és avarok találmánya, fontosabb részleteiben azonos volt vele a régi alánok, Herodotos skythái, a párthusok,