Századok – 1916

Értekezések - HÓMAN BÁLINT: A magyar pénzverés Szent István korában - 267

284 HÓMAN BÁLINT. Pénzei éremrajz és súly tekintetében apósa, II. Henrik bajor herczeg 985 és 995 közt vert regensburgi obolusainak mintájára verettek. Dénárokat Szent István nem veretett, csak obolusokat (féldenárosokat), ezeket azonban igen nagy számban. Szent István obolusai — a kor technikai készségének megfelelő módon előállított — 0'900 finomságú ezüstből készültek. Súly tekintetében — bár a jó Karoling-dénárok és II. Henrik herczeg regensburgi denárainak félsúlyát nem érik el — az összes egykorú német és cseh uralkodók denárainak félsúlyát meghalajdák. Szent István pénzverésének gazdaságtörténeti jelentősége abban van, hogy mintegy látható kifejezése annak a szoros gazdasági kapcsolatnak, a melybe hazánk Szent István uralkodásakor Nyugat-Európa keresztény államaival, elsősorban a kelet-német tartományokkal került. A korábban arab, kazár és byzanczi befolyás alatt álló s a Kelet gazdasági érdekkörébe tartozó magyar népet Géza és Szent István vezették be a nyugati keresztény államok morális, politikai és gazdasági közösségébe. A morális és kulturális kapcsolatot a nyugati kereszténykatholikus egyházhoz való csatlakozás és a középkori keresztény kultura első zászlóvivőjének, a Szent Benedek-rendnek betelepítése hozta létre. A nyugattal való szoros politikai kapcsolat megalkotását Géza fejedelemnek Ottó császárhoz küldött követsége vezette be, István bajor házassága segítette elő és a magyar királyság megalapítása, a magyar királynak a római pápától küldött koronával történt megkoronázása tetőzte be. A gazdasági kapcsolatot legpregnánsabban a frank-bajor pénzrendszer meghonosítása fejezi ki. A nyugati pénzrendszer behozatala óta Magyarorszag részévé vált a nyugateurópai pénzpiacznak és ezzel az ország a politikai és gazdasági függetlenségét e korban komolyan veszélyeztető byzanczi érdeksphaerából végleg a nyugati, német-olasz érdekkörbe lépett át. A közös alapon nyugvó pénzrendszer kétségkívül hatalmasan mozdította elő a nyugati kereskedelmi összeköttetéseket, a fejlettebb gazdasági viszonyok meghonosodását és megerősödését. Rendkívül szerencsés körülmény volt, hogy Szent István épen II. Henrik bajor herczeg pénzverését vehette mintául, a ki a X. században már megindult fokozatos pénzromlásnak saját hazájában uralkodása tartamára gátat vetett és a ki a Karoling-pénzrendszer regenerátora volt. Ez tette lehetővé,