Századok – 1916
Értekezések - WERTHEIMER EDE: Magyarország és a forradalmi propaganda - 225
234 WERTHEIMER EDE. — írta Sedlnitzkynek — látszik ez a jelentés az első pillanatra, mégis meg kell jegyeznem Nagyméltóságodnak, hogy értéke sokat veszít az által, hogy a besúgó Wilsky valószínűleg nem más, mint a hírhedt Szostakowski.«1 Hogy semmi elővigyázatosságot el ne mulaszszanak, az államkanczellár felhívta a szász ministerium figyelmét a Brockhausen könyvkereskedés szándékára. Egyúttal szükségesnek tartotta azonban, hogy Apponyi grófot is a nála járt lengyel igaz jelleméről tájékoztassa, hogy ne lépjen vele szorosabb összeköttetésbe. Az utánjárások eredménytelensége semmiképen se tudta a bécsi udvari körök aggodalmát elűzni. Sőt nagyobb tevékenységre sarkalta ama fonalak keresésében, a melyek fontos eredményekhez vezethetnének. Rendszerint azonban olyan általánosságban mozogtak a jelentések, hogy nem volt megokolt az a föltevés, mely szerint az európai propaganda korifeusai komoly és fenyegető érintkezésbe léptek Magyarországgal. »A mi a franczia propagandát illeti« — mondotta 1843-ban egy beavatott — »a mely köztársasági eszméket terjeszt és több nemzetnél gyökeret vert, e propagandának Magyarország igazi terra incognita«. Ha azonban ez a tudósító azt hitte, hogy Magyarország viszonyai nem nyújtanak alkalmas talajt a franczia propaganda számára, mert a nemesek, a közép- és az alsó néposztály a domokratikus eszméktől idegenkednek, igen csalódott.2 A belső állapot olyan volt, hogy huzamosabb elhanyagolása esetén külföldi befolyásoknak bizonyára gazdag tápanyagot nyújthatott volna. Elégedetlenül a fennálló állapotokkal szemben, mindenfelé olyan szellem ütötte fel a fejét, a mely változtatásokra törekedett. A figyelmes megfigyelők akkor három különböző irányt véltek nálunk felfedezni. Az első czéljául a királyi jogok korlátozását, a hadseregnek és az Ausztriával szemben méltánytalan kereskedelmi viszonynak nemzeti irányban való átalakítását tűzte volna ki. A másik állítólag meg akarná dönteni a Pragmatica Sanctiot és Magyarországot Ausztriától elválasztani. A harmadik pedig a királyságot demokratikus köztársasággá akarta átalakítani.3 »A mi a magyarok szellemét illeti, — fűzi ehhez kiegészítőlég egy másik jelentés — ismételnem kell, hogy ezek nyugtalanok és fejedelmükhöz nem hívek, csak Francziaország mozgolódására várnak a Rajna mögött és akkor a magyarok az elsők 1 Metternich Sedlnitzkvhez 1838 decz. 13. Bm. lt. 2 Bm. lt. 3 Udv. ltár.
