Századok – 1916

Történeti irodalom - Ujhelyi Péter: Az állandó hadsereg története I. Lipót korától Mária Terézia haláláig (1657–1780). Ism. D. 170

171 TÖ RTÉNETI IRODALOM. foglaló áttekintést adott a császári állandó sereg keletkezéséről és Lipót előtti szervezetéről. Az állandó sereg felállítása Magyarországon korántsem szerepel a munkában olyan mértékben, mint azt az esemény fontossága megkövetelné. Szó van róla az első fejezet első részében, majd az I. József és ΠΙ. Károly koráról szóló fejezet végén. Magyar munkában a magyar szempontnak jobban kellett volna érvényesülnie. Szerző tulajdonkép csak a császári sereggel foglalkozik és az egyes korszakok tárgyalásának végén tér csak rá »Magyarország hadügyére« az illető időben. Ezt is elintézi néhány rövid lapon. Mi nem ezt vártuk volna a szerzőtől, hanem épen a magyar viszonylatok kidomborítását : hogy hogyan érvényesül az idegen intézmény a magyar viszonyok közt, milyen hatással van rájuk, hogyan ültetik át III. Károly idejében és hogyan lesz a magyar állandó sereg is a császárinak attól úgyszólva megkülönböztethetetlen alkatrészévé. Szerző azonban nem végzett önálló kutatásokat és vezérfonalul Wrede munkáját használta. Ennek következtében a császári sereg belső administratiójának és technikájának képét festette meg a nélkül, hogy megismertetne élete megnyilvánulásának nevezetesebb tényezőivel. Az egyes uralkodók korában sorra veszi a seregalakítás és kiegészítés, a hadvezetőség, a gyalogság, a lovasság, a tüzérség, a műszaki csapatok, a vonat, élelmezés, tisztképzés, igazságszolgáltatás, egészségügy és harczmód kérdéseit és ezekhez egészen szervetlenül kapcsolja hozzá »Magyarország hadügyét«. A rendszer ettől a beosztástól el nem tagadható, de szinte fárasztóan egyszerű, a mivel az előadást plasticitásától, festő erejétől fosztja meg. Ha azonban a fent említettekben nem is értünk mindenben egyet a szerző módszerével, Újhelyi Pétert mégis azon kevesek közé kell számítanunk, a kiknek katonai részről szegény hadtörténeti irodalmunk fellendítése körül hivatásuk van. A ki ilyen nagy munkára vállalkozott, abban bizonyára megvan a kitartás ahhoz, hogy kipótolja azt a mi benne még a történetkutatóból hiányzik. Mert ezzel szemben olyan katonai szaktudás birtokában van, a milyet a történetkutató kevésbbé, vagy csak hasonlíthatatlanul nagyobb áldozatok árán tud megszerezni. D.