Századok – 1916

Történeti irodalom - Ujhelyi Péter: Az állandó hadsereg története I. Lipót korától Mária Terézia haláláig (1657–1780). Ism. D. 170

170 TÖ RTÉNETI IRODALOM. Újhelyi Péter: Az állandó hadsereg története I. Lipót korától Mária Terézia haláláig (1657—1780). A Magyar Tudományos Akadémia hadtörténelmi díjával koszorúzott pályamunka. Budapest, 1914. 8° 373 1. Az élet-halálküzdelem, a melyet nemzetünk most vív, nagyban fölkeltette az érdeklődést a hadsereg iránt. A mű, a melyet a jelen sorokban ismertetünk még nem ennek az érdeklődésnek következménye. A háború előtt íródott s a pályatételt, a melyre szerzője benyújtotta, az akadémia hadtörténelmi bizottsága olyan időben tűzte ki, a mikor háborúra még alig gondolt valaki. A pályázat tárgyának kitűzése azonban nem volt épen szerencsés. Nem értjük, miért választotta a bizottság épen az I. Lipót korától Mária Terézia haláláig terjedő korszakot, egy olyan időszakot, a melynek sem eleje, sem vége nem válik el az előző, illetve a rákövetkező korszaktól elég jelentőségteljes átalakításokkal. Kétségtelenül bizonyos ugyan, hogy az egyes uralkodók kormányzásában mindig érvényesültek bizonyos reformtörekvések, s így a hadsereg fejlődésében a különböző uralkodók alatt az apró részletekben különböző elveket látunk érvényesülni, azonban a nélkül, hogy az intézmény alapjában véve lényeges átalakuláson ment volt keresztül. A császári hadsereg eredete nem Lipót nevéhez fűződik, gyökerei korábbi időkbe nyúlnak vissza. Magyarországi szereplése ugyan a felszabadító háborúval bizonyos határponthoz érkezett ; ez az eredmény, vagy Savoyai Jenő reformjai szolgálhattak volna tehát kiindulási pontul, de nem Lipót trónralépésének esztendeje. És még szerencsétlenebb Mária Terézia halálozási éve a korszak végpontja gyanánt. Közéjük esik, mintegy a munka gerinczeként, a magyar szempontból legfontosabb idő, III. Károly uralkodása, a mikor a nálunk idegen intézményt a törvényhozás hozzánk is átplántálja. Néhány év előtt a hadtörténelmi bizottság épen ezt a fontos thémát tűzte ki pálya feltételül, csodálatos tehát, hogy ezek után e nagyjelentőségű eseményt ennyire elhomályosítva, a pályatétel kitűzésénél olyan szerencsétlenül választotta meg a korszak határpontjait. A thema ezzel mintegy el volt laposítva, a mi formai tekintetben az íróra feladatának megoldásában csak nyomasztóan hathatott. Szerzőnk érezte is e visszásságokat és segíteni iparkodott rajta, a mennyiben a tárgy feldolgozása elé még két fejezetet függesztett az állandó hadsereg eszméjének fejlődéséről Magyarországon és Ausztriában és az állandó hadsereg állapotáról I. Lipót trónralépése előtt. Ezzel azonban csak azt érte el, hogy az első fejezet második részében és a második fejezetben össze-