Századok – 1916

Értekezések - KOVÁCS LAJOS JÁNOS: Brutus magyar történetének forrásai - 128

BRUTUS MAGYAR TORTENETENEK FORRASAI. 55 megverte Cserepovicsot, Petrovics vezérét. Mindezt így adja elő CetUorius — mondja Brutus —, másként Forgách. (B. III. 405.) Brutus Centoriushoz való viszonyának feltüntetésére, párhuzamosan közöljük Szolimánnak Martinuzzi ellen kiadott rendeletét. Centorius. Brutus. 47. I. . . . e mando di fatto un suo Ciausso al Bascia di Buda con ordine che procurasse in quanto gli fosse possibile, di hauerlo ô uiuo, ô morto in suo potere, scriuendo similmente a quei di Transilvania che non mancassero di fauorire questo suo Ciausso in tutto ció che da lui sariano stati ricercati et quando hauesse ei conosciuto di non poter consequire, gli fece dare alcune patenti che l'appresentasse, a ció uedessero, come egli priuaua il Frate d'ogni sua degnità, grado et officio, e comandaua a tutte quelle nationi che non lo douessero piu ubbedire ma che contradicendogli (secondo il costume di quelle parti) come traditore, e rubello l'ammazzassero, il che se non hauessero fatto gli minacciaua di morte, e di mandargli soura tutte quelle rouine che poteua . . . 399. I. ... jussisse Ciausium internuntium ad Budensem praefectum cum litteris mitti, quibus imperavit, ut aut vivum, aut mortuum primo quoque tempore redactum Georgium in potestatem, ad se mitteret ; simul ad Transilvaniae civitates alias litteras dari jubet, eodem argumento, ut in omnibus Ciausio adsint, quae ad ea obeunda, quae in mandatis haberet, ostenderet sibi necessaria esse. His adjectum regium edictum, quod quidem palam recitari magistratibus iubebat, cujus erat summa, a se Georgium regni administratione. atque omni publico munere privatum . . . qui illius decretis pareret, in ilium ea poena magistratum animadvertere, quae decerni in convictos majestatis gravissima soleret, persequi omnes sceleratum hominem . . . jubere. A 405. oldalon hozzáfog írónk annak elbeszéléséhez, hogy Forgách szerint hogyan keletkezett a viszály Martinuzzi és Petrovics közt,1 s nincs tekintettel arra, hogy az események előadásában már előbbre haladt. A nyírbátori egyezség pontjainak felsorolásánál hivatkozik2 gyulafehérvári Tamás deák művére, mint a mely Forgáchcsal megegyezőleg tárgyalja ezeket. Ezután az 1550-iki pozsonyi országgyűlésről emlékezik meg. közli hallomás alapján Aufmann Jánosnak itt tartott beszédét,3 a mi a III. 351—355. oldalakon is olvasható. — Általában ebben a XIII. könyvben az események az időrendi egymásután tekintetében borzasztóan össze vannak zavarva, a minek oka a legnagyobb valószínűség szerint a hozzá nem értő másolók hanyagságában és tudatlanságában keresendő, kik nem tudva jól lati-1 B. III. 405—412. = Forgách 4—5. 2 B. III. 412. 3 Β. III. 413—41S·