Századok – 1916
Értekezések - HÓMAN BÁLINT: A magyar pénzverés Szent István korában - 116
HÓMAN Β. — A MAGYAR PÉNZVERÉS SZENT ISTVÁN KORÁBAN. II7 Az érczpénz használatának kezdetével a marha-pénzegység értékben rendszerint a forgalmi aranypénzegységgel azonosíttatott. Az összehasonlító történettudomány eredményei szerint a marha és az aranypénz egyenlősítése is régi, keleti hagyományokra vezethető vissza. Assyriában, Babylonban, Perzsiában, Görögországban ép úgy, mint a kelta íreknél az ökör igen korán és általánosan egyértékűnek tekintetik az illető ország aranypénzével, a statér-rel.1 A germán »Lex«-ékben az ökör 2, a tinó (16 hónapos és 1 éves ökör) 1 aranysolidus értéket képvisel.2 Összevetve a pensa auri jelentését (megmért arany, tehát határozott súlyú arany darab, aranypénz) — avval a körülménynyel, hogy a marha-pénz egysége más —• és közte a magyar vérdíj rendszerrel rokon vérdíjrendszerrel bíró —· népeknél is a forgalmi aranypénzzel azonosíttatott, igen nagy valószínűséggel bír az a feltevés, hogy a magyar »pensa auri« a hazánkban forgalomban volt aranypénzzel azonos. Ε feltevés bizonyossággá válik, ha a rendelkezésünkre álló forrásokból bebizonyítható, hogy a X—XI. században a magyaiOknál aranypénzek voltak forgalomban és hogy e pénzek pensa néven neveztettek. A X—XI. században, a mikor őseink már az arab kereskedelem érdekkörétől távoleső, mai hazánkban laktak, csakis byzanczi aranysolidusok lehettek náluk forgalomban. Ezek két oldalról kerülhettek hozzájuk. Részben közvetlenül a szomszédos kelet-római császárság területéről s a Balkán más népeitől, részben közvetve Bajor- és Olaszországból, a hol még a IX—X. században is forgalmi pénz volt — 30 Karoling dénár értékben — a byzanczi solidus. A X—XI. századból származó magyarországi sír- és éremleletekben előforduló byzanczi aranyak3 bizonyítják, ethnikumu és szomszédos keleti népek vérdíjrendszerének részletes tanulmányozása. 1 Ridgeway kutatásai alapján : Seebohm id. m. ι—3.. 98.1. 2 Inama-Sternegg. id. m. I. 702—3. 1. — Rietschel (Münzrechnung d. Lex Salica. Vjschr. f. Soc. u. Wirtschg. 1911. 57. 1.) ugyan kétségbevonja, hogy a germánoknál az ökör vagy tehén χ sol.-sal lett volna egyértékű -— szerinte 1—-3 solidus közt ingadozik ; érvelése azonban épenséggel nem indokolt, mert a »Lex«-ek későkori szövegére támaszkodik. Seebohm id. m. 18. 1. : »1 mancus (arany) = 30 pence = ι ökör.« ' Hampel József id. m. (Magy. Honf. Kútfői. 5x4. s köv., 572. 1.) — Ujabb tanulmányok . . . 116., 135., 142.—3. 1. A Délmagyarországon lelt IX—XII. századi byzancziakról : Berkeszi István. Délmagyarország éremleletei (Történelmi és régészeti értesítő. XXIII, 1907. 5,20,23—24, 30, 33,45.1.) — A Both-pusztán (Zsámbék mellett)
