Századok – 1916

Tárcza - Dékáni Kálmán: Küküllei munkájának kritikájához 90

92 TÁRCZA. nyes kíséret között maga a későbbi Küküllei főesperes is ott volt mint apród«. . . (39. .1) S azt, hogy mint literátus nem kísérhette a királynét (»ez lehetetlen«) épen ő czáfolja meg, mert pár sorral alább idézi az oklevelet és ebből következtetve kimondja : »ő olyan udvari literátus volt, ki állandóan kísérte a királyt.« Azt is mondja Kiss, hogy »nem is lehet kiolvasni ez oklevélből, hogy régen szolgálna.« Én épen abból következtettem, hogy Küküllei 1349-ben, mikor az oklevelet kiadták, már nem lehetett új szolga. (V. ö. i. m. 21. 1.) Egyáltalában nagyon nagyra, sőt túlbecsüli bizonyító érveit. Föntebb tárgyalt soraiban azt írja, hogy már az előbbi jegyzetből is kitűnik, hogy Küküllei nem kísérhette a királynét Olaszországba. A hivatkozott jegyzet azonban (518. 1. 2. jegyz.) épen nem tűnteti ki ezt a lehetetlenséget. Itt következőket írja : »Az az érdekes, hogy ő (én) Küküllei félreértése alapján hosszú időközt tételez fel az események és Küküllei értesülései között, másutt meg közvetlen értesülést (»magam tudtam«) tételez fel.« Én ebben semmi »érdekest« nem találok. Vagy nem választhatta el Kükülleit hosszú idő a leírt eseményektől, ha azokat a saját maga által tapasztalt és átélt eseményeket később írta le és kivált, ha a hosszú időközt, a praepedientibus intervallis temporumot a befejező sorok írása idejére értette ? És miért ne állhatott volna ezért (mert ezt is furcsálja) Küküllei udvari szolgálatban, miért ne kísérhette volna el Érzsébetet és miért ne fejezhette volna be 1352-ben a mű első részét ? Ε sok miért azértja épen olyan könnyen megérthető, mint a mily nehezen Kiss István most tárgyalt veszedelmes jegyzetének önmagával vitatkozó utolsó mondata. A krónika keletkezési idejére nézve Kiss István arra a következtetésre jut, hogy annak első része (az 1—25-ik fejezet) »1363-ban nemcsak készen volt, de közre is bocsáttatott«. Ezt az állítást arra alapítja, hogy Küküllei a 3-ik fejezetben azt mondja a pártütő Sándor vajdáról, hogy »Et ab illo tempore (1344) fidelitatem conservavit«, pedig már 1365-ben újból baj van vele, illetőleg fiával Lászlóval. Az idevonatkozó oklevél ugyanis az apára utalva hirdet felkelést a fiú ellen. Sándor azonban 1364-ben már meghalt, Kükülleinek erről tudnia kellett, tehát 1364 előtt kellett írnia fönti sorait. Eddig rendben is van a dolog, de azt, hogy épen 1363-ban írta, már sokkal merészebb következtetésekkel dönti el. Abból indúl ki, hogy »van is adatunk«, mely szerint Küküllei 1364-ben bemutatta a királynak munkáját. Ebben az »adatban« ugyan efféléről szó sincs, hanem csak épen arról, hogy Lajos király ez évben Pozsonyban megerősít egy 1360-ban kelt rokoni