Századok – 1915

Történeti irodalom - Borcsiczky Béla: A politikai változások befolyása Magyarország kereskedelmi útjaira a XIV–XV. században. Ism. –y 659

TÖRTÉNETI IRODALOM. 659 Külön kiemelést érdemel Ráday imádságainak méltatása. Gorzó itt az egész magyar imádság-irodalom fejlődését adja a források teljes ismeretével s a vallásos lélek mély és költői megértésével, melyet még emel a stilus ereje és tömörsége. A ki ilyen írói képességeket mutat, annál ismételten sajnáljuk, hogy a compositio művészi voltát szándékosan elhanyagolta. Nem mulaszthatjuk el megemlíteni a könyv külső pompáját sem. A tárgyhoz méltó előkelő köntösben jelent meg néhány sikerült kép- és íráshasonmással, a melyek a könyvnek némi hangulatot adnak és a melyért a szerző Takács Menyhért jászóvári apát bőkezűségének mond köszönetet. Vértesy Jenő. Borcsiszky Béla: A politikai változások befolyása Magyarország kereskedelmi útjaira a XIV—XV. században. Egy vázlattal. Budapest. 1914. 31 1. Magyarország kereskedelmi összeköttetéseinek történetében a legfontosabb kérdés, miként volt lehetséges a középkorban, a mikor a világkereskedelem elsőrendű tömegfogyasztási czikkei a keleti fűszerek voltak, hogy a keleti országokkal való közlekedés hazánkat teljesen elkerülte. Ennek a kérdésnek a tárgyalásával kezdi szerző a dolgozatát, a melynek czélja a magyarországi úthálózat megállapítása a XIV. és XV. században. Egyszerűen egymás mellé állítja a két felfogást, a régebbit, a mely adatok hiányában rationalistikus alapon feltételezte a Magyarországon áthaladó összeköttetést és az újabbat, a mely Heyd, Csánki és Meltzl munkáin alapszik és azt tagadja. A döntő argumentum, hogy az erdélyi szász kereskedők, a kik a kelettel való összeköttetés lebonyolítói lehettek volna, a keleti árúkat maguk is Velenczéből és Budáról hozták. Ennek az alakulásnak Magyarország gazdasági fejlődésére végzetes következményei voltak, a melynek sem okai, sem hatásai még kellőképen nem világíttattak meg. Az egyik ok, a mely a keresztes hadak útjáról s a Duna természetes közlekedési vonaláról a figyelmet elterelte, kétségtelenül az volt, hogy Amalfi és Velencze kereskedői még a honfoglalással egy időben olyan kiváltságokat szereztek maguknak Konstantinápoly piaczán, a mely őket a helyzet uraivá tette és más európai országok kereskedőit onnan távol tartott. A másik okot meg Magyarország árpádkori kereskedelmének passivitásában kell keresnünk. Mire nálunk a viszonyok annyira fejlődtek, hogy valamelyes kereskedelem indulhatott volna meg s a kereskedelmi kérdések rendezése az idegen, elsősorban német kereskedőnek kellő biztonságot 41*